szénaruha
szénaruha: nagyméretű vászonponyva széna, fű, szalma szállítására. Két átellenes vagy mind a négy sarkára több vidéken varrnak rövidebb-hosszabb lapos kötelet, toldalékot. A szénaruha nemcsak a → batyu elterjedtségi területén ismeretes, hanem a magyar nyelvterület legnagyobb részén, beleértve a Dunántúlt, a Tiszántúl északi felét, az erdélyi magyar csoportok zömét. Nem használatos az Alföld déli részén, a Kisalföld középső részein és a Székelyföldön. A szénaruhát ellentétben a batyuzó lepedővel, nemcsak nők, hanem férfiak is használják, a takarmány istállóba szállítására. Nem kötik fel a hátukra, csak sarkait összefogva vetik át egyik vállukon. Dunántúlon és Erdély középső részén a nők a fejükön szállítják a szénaruhába kötött takarmányt (→ fejen való teherhordás). A szénaruha, mint a mezei és az istálló körüli munkák tartozéka durva kendervászonból készül. – Elnevezése rendkívül változatos. Ny-Dunántúlon a ruha, szénaruha szó terjedt el. Dunántúli nevei közül a gazruha, a lazsnak, a párfödél, a kecele szó emelhető ki. A Felföldön a batyuzó lepedő durva változatának neveit használják, gyakran jelzős összetételben, pl. óli hamvas, szarvas hamvas. – A szénaruha megtalálható szlovák, cseh, kárpát-ukrán és lengyel területeken is. Elterjedt az Alpok vidékén és nyugati német tájakon, ahol a nők fejen viszik a szénaruhába kötött terhet. Az Alpok számos vidékén a szánon, szekéren szállított szénát is előbb szénaruhába kötik, majd 8–10 batyut raknak belőle a járműre. Nem kétséges, hogy a szénaruhát legalábbis a középkortól használja a magyar és a szomszédos közép-európai parasztság. – Irod. Vajkai Aurél: Adatok a Veszprém-megyei magyarság és németség teherhordásához (Nép és Nyelv, 1941); Gunda, Béla: Ludový transport v Žakarovciach (Slovenský Národopis, III. Bratislava, 1955); Wiegelmann, G.: Erste Ergebnisse der ADV-Umfragen zur alten bäuerlichen Arbeit (Bonn, 1969); Paládi-Kovács Attila: Néhány megjegyzés a magyar parasztság teherhordó eszközeiről (Ethn., 1973).
Paládi-Kovács Attila
