szilaj állat: eredeti jelentése szerint gyors, vad, féktelen, fékezhetetlen, fajtalan, munkába nem fogott ló vagy szarvasmarha, valamint azok csoportja (szilajgulya, szilajménes). A középkori latin ugyanezen jelentésre az indomitus kifejezést használta. Calepinus szótárában (1585) a latin lascitus és a petulans magyar jelentése: szilaj, buyia, fajtalan. 1598-ból: „A szilaj lovakhoz illik feiet razuan haiat idestoua hanni”. Comeniusnál (1643): „A serénnyel ékes (jeles) ló, az oktalan állatok közt legnemesebb noha természettel vad… De néha mindazonáltal meg-vadul (szilajul)…”. – Szegeden, a Kiskunságon, a Hajdúságban a szilajménes a 2–3 éves csikók ménese; a szilajcsikó, a még betöretlen csikó. Somogy és Vas m.-ben a fehér nagyszőrű szarvasmarha a szilajmarha. A szilajménesben az anyakancák és a mének együtt élnek. Mind nyelvtörténeti, mind népnyelvi forrásokban azonos jelentéssel emberre vonatkozóan is előfordul. A szilaj szó tulajdonságot és nem állapotot; méginkább nem állattenyésztési formát, típust jelentett a 16. sz. végétől. Ennek ellenére – valószínűleg Nagyváthy János szóhasználatát átvéve – Herman Ottó és Györffy István tudományos szakkifejezést alkotott (szilaj pásztorkodás) belőle, amelynek jelentése: építmény és takarmányozás nélkül, télen-nyáron a pusztán történő állattartás (→külterjes állattenyésztés). – Irod.Szabadfalvi József: A magyar állattenyésztés tipológiai és terminológiai problémáihoz (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Szabadfalvi József
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.