szőlőfürt
szőlőfürt: a szőlőnövény termése. Jelölésére változatos nagytájak szerint eltérő megnevezések szolgálnak. – Az éretlen szőlőfürtöt a Dunától keletre egresnek, a Dunántúlon kapásszőlőnek vagy szentmártonszőlőnek nevezik. A kisméretű, hiányos szemű szőlőfürt É-Mo.-on billeng, csilleng, filleng, a Duna–Tisza-közén böndzső vgy csömbő, a Dunántúlon billing. (→ még: nyíllő szőllő) – A teljes, érett szőlőfürt jelölésére a fürt mellett több helyen ismert a régies gerezd, gerizd és fej is. A leszedett és zúzatlan állapotban a feldolgozás színhelyére szállított szőlőt É-Mo.-on parázs szőlőként ismerik. A téli eltartásra szánt szőlőfürt: állani való, szép vagy kötözni való szőlő. A zúzott, mustos szőlő a → csemege. – Irod. Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960).
Kecskés Péter
