szőlőmunkás, kapás: szőlő kapálását végző napszámos munkás (→napszámosmunka). Árutermelő borvidékeken már a 16–17. sz.-ban széles rétege alakult ki a szőlőmunkára specializált mezőgazdasági bérmunkásoknak, akiknek szinte kizárólagos megélhetési forrásuk a szőlőkapálás, kisebb mértékben egyéb szőlőmunkák (pl. metszés, kötözés, válogatás stb.) voltak. Ezzel együttjárt sajátos munkaszervezési formák, társulások kialakulása is. A 18. sz.-tól hivatalos foglalkozásnévként használják a kapás megjelölést. A szőlőmunkások munkabérét évszázadokon át a megyei árszabások (limitációk) szabályozták a tavszi nyitástól az őszi fedésig. A megállapított bérek korszakonként és vidékenként változtak, de a napszámbérek közötti arányok – a munka nehézségi fokához igazodva – mindig érzékelhetők voltak. A legmagasabban mindig a metszők, nyitók, karóverők és fedők bérét állapították meg. Valamivel alatta maradt a bújtóké, ültetőké, nyári kapásoké és a szüreti gázolóké. Ezek kizárólag férfimunkának számítottak. Legkönnyebb munka a venyige szedés és hordás, a kötözés és szüretelés. Ezt női, sőt gyermekmunkások végezték. A szőlőmunkánál a feudalizmus időszakában is gyakori volt a szakmányban végzett munka, amikor meghatározott szőlőterület munkáit vállalták el előre megállapított bérért. (→ még: kapáscéh, →részesmunka, →vincellér) – Irod.Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig (Bp., 1967).
Égető Melinda–Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.