szótag
szótag: (verstani szempontból) az ütem legkisebb része, melyet külön ejtünk vagy éneklünk; a magyarban legalább egy magánhangzó kell hozzá. A → vers szótagszám szerint kötöttsége viszonylag új fejlemény és a népköltészetben nem is kizárólagos érvényű. Mivel egy → ütemen belül 2, 3, 4 szótag is lehet, a → verssorok hosszúságát pontosabban lehet mérni a szótag, mint az ütemszám alapján. – A verssorok szótagszámának alakulása bizonyos időbeli és műfajonkénti szabályszerűségeket mutat. Így a magyar népballadák harmadrésze 8, másik harmada 6 szótagos, negyedrészben pedig 12 a sorok szótagszáma, míg a többi sorfaj jelentéktelen; ezen belül azonban nagy az eltérés a régi és az új stílus között: a klasszikus balladák kétharmada 6 vagy 12 szótagos, míg az újak zöme 8 vagy 11, ez utóbbiak tehát verstani szempontból is a dalformák felé közelítenek. A népdalok szótagszám szerinti szórtsága jóval nagyobb: harmadrészük 8, hatodrészük 11, nyolcadrészük 7 vagy 6, tizedrészük pedig 12 vagy 10 szótagos sorokból áll; ezen belül a régi stílusú dalok a 8, az újak viszont a 11 szótagos sorokat részesítik előnyben, de egyik sorfaj sem éri el az abszolút többséget. (A dalok rövidülésével a sorok hosszabbodnak.) – A népszerűbb dalcsoportok 7–11 féle szótagszámú sorból is állhatnak, tehát meglehetősen rétegzettek. Ám e nagyfokú szórtság és sokféleség részben látszólagos, mert minden lírai dalcsoporton belül megvan a 2–4 legkedveltebb sorfajta (pl. szerelmi dal 8 és 6; katonadal 11 és 8, tréfás dal 8 és 7 szótagos stb.). Pusztán a sorfajták alapján is egymás mellé kerülhetnek a műfajilag rokon lírai dalcsoportok (a táncal, táncszó, párosító és tréfás dal 8 és 7; a katona- és summásdal 11; a bujdosóének, keserves és vándorének 8, a betyár- és pásztordal és rabének 8 és 11, ill. 6 szótagos sorokból áll). A szerelmi dal mindenképpen a legtagoltabb (8, 6 és 11 szótagos), a bölcsődal pedig a legrövidebb (6 és 7 szótagos) sorokból áll.
Katona Imre
