szüretelőhely, taposóhely
szüretelőhely, taposóhely: a termés összegyűjtésére, továbbá taposásra, ritkábban sajtolásra szolgáló gyepes, szabadon hagyott terület a → szőlőhegyen. A szüretelőhely a dűlőutak mentén, általában a szőlőhegy aljában egy vagy több szőlőbirtokos közös területe, ahová a → szüret idején szekérrel be lehet állni, ahol a kádakat és szüreti edényeket elhelyezhetik. A szüretelőhelynek a → szőlőhegyi épületek nélküli területeken (főként É-Mo.-on, részben az Alföldön) volt jelentősége, ahol a → szőlőfeldolgozás szabad téren folyt. A nagyobb szüretelőhely a szőlődézsmálás színtere is volt a 19. sz. közepéig, e dézsmaszéken szedték be a földesúri megbízottak vagy tanácsi tisztségviselők (→ borbíró, → törkölylátó) a természetbeni járadékot. A szüretelőhely a kora középkori adatok szerint mint préshely (locus torcularis) is ismert volt (Dunántúl). – Irod. Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt (A Göcseji Múz. Jubileumi Emlékkve, 1950–60. Zalaegerszeg, 1960); Kurucz Albert: Az északbihari szőlőművelés és borgazdálkodás (Debrecen, 1964).
Kecskés Péter
