tambura: a lantfélék családjába tartozó, kis testű, hosszú nyakú pengető hangszer; az Alföldön a →citera neve. Szeged környékén tökciturának is nevezik a tamburát, Kecskeméten nótafának. – Eredeti és máig leginkább kedvelt formája a hosszában hasított lopótök feléhez hasonlít. A tambura testét a nyakkal és fejjel együtt általában egy darab fából készítik: jávorból, ritkábban gyümölcsfából. A régebbi típusú ún. csapos tamburák hangolása keményfából készült, hegedűkulcs formájú csapokkal (= kulcsokkal) történik. Az újabb tamburákra fakulcs helyett ugyanolyan gépeket tesznek, mint a gitárra; a hangszer fejét eszerint laposra készítik. – Skálabeosztás szempontjából Mo.-on háromféle tamburát különböztetünk meg: diatonikus, „duplakótás” és kromatikus tamburát. Diatonikus, mixolid hangolású tamburából már csak múzeumi példányokat ismerünk. A duplakótás (→kóta) tambura érintői a kromatikusan berakott első öt után két sorban folytatódnak: a kettő együtt teszi ki a kromatikus hangsort úgy, hogy az első (bal oldali) diatonikus sort a második (jobb oldali) kromatikussá egészíti ki. Egyik-egyik sor a fogólap szélétől kb. a közepéig ér. A kromatikus tambura kottái félhangonként követik egymást, és a fogólap (nyak) teljes szélességét átfogják. – A régi típusú csapos, duplakótás kis tamburákon négy húr van. Fejér megyében a régi tamburások a négy húr közül hármat a’-ra, egyet pedig e’-re hangolnak. A három a húrból kettő van a diatonikus kóták fölött, egy pedig a kiegészítő kótasor fölött. A játékos a két első húron egyszerre játssza a diatonikus dallamot; ha kromatikus hangra van szüksége, ezt a kiegészítő kótasor fölött futó harmadik a húron fogja. Az üresen megpendített e húr, az ugyancsak üresen rezgő a húrral vagy húrokkal együtt ugyanazt az ostinato-kíséretet adja, mint ami a magyar citerára és dudára is jellemző. A Szeged melletti Tápén d" d" d" h’ a régi csapos tamburák hangolása. – Az újabb tamburákon, a bőgő kivételével, öt húr van. Ezek hangolása: e" (2 db) h’ fisz’ cisz’. – A tambura tartozéka a ruganyos szaru- vagy műanyagból készült „verő” (plektrum). – A tambura típusú hangszereknek Kínától az Adriáig, a SZU-tól (balalajka) É-Afrikáig rengeteg változata van. Hozzánk e hangszer a délszlávok közvetítésével perzsa-arab területről származik. Csak a nyelvterület déli, délszlávokkal érintkező részén terjedt el. – A tamburát a 19. sz.-ig DK-Európában csak úgy használták, mint keletebbre: egymagában, énekkísérő hangszerként. Tamburabandák a mai Jugoszlávia területén, ugyanúgy mint nálunk, a múlt században jöttek létre. Jellemző, hogy a zenekari igények nyomán létrejött újabb tamburaváltozatok hol a vonós cigánybanda, hol pedig a rezesbanda hangszereitől örökölték neveiket is („kontra”, „brács”, „cselló”, ill. „basszprim”). A tamburabandák harmonizálása, játékstílusa, repertoárja is lényegében azonos a cigánybandákéval. A déli területeken, ahol a tambura elterjedt, lakodalomban, falusi, sőt városi mulatságokban is ugyanolyan rangja volt a tamburazenekarnak, mint a cigányzenekarnak. Egyébként tamburazenekarok is leginkább zenész cigányokból alakultak – délszlávok között ugyanúgy, mint magyarok között; vegyes lakosságú területen egyszerre háromféle repertoárt is játszanak: délszlávot, svábot és magyart. – Irod.Ökrös László: A szőregi tökciturások (Alföldi Tudományos Gyűjt. 1946–47, Szeged, 1948); Sárosi Bálint: Népi hangszerek (Népr. Közl., 1964).
Sárosi Bálint
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.