táncelemzés
táncelemzés: néptáncok rendszerezését szolgáló és a táncalkotás törvényszerűségeit feltáró vizsgálat, amely a táncok történeti-összehasonlító kutatásának is előfeltétele. A néptánc komplex jelenségét három, egymással összefüggő szempont szerint szükséges vizsgálni: 1. A tánc társadalmi szerepére, életére, szokáskörülményeire, célzatára, jelentésére és a táncokhoz fűződő népi tudatra és nyelvi anyagra vonatkozó tényeket a funkcionális vizsgálat foglalja magába. A gyakran és gyorsan változó tartalmi jegyek e vonásokon keresztül közelíthetők meg. – 2. A zenei vizsgálat a tánc legfontosabb társjelenségének önálló elemzése, rendszerezése mellett a tánccal való együttes szemléletét is magába foglalja. A komplex → tánczenei kíséret melodikus és ritmikus elemeinek viszonya, illeszkedése mellett a tánccal való kapcsolat is e vizsgálat tárgya. A ritmuskíséret (kontra) a tánc tempóbeli, metrikai-ritmikai alapvonásainak kialakításában, a melodikus kíséret (dallam) pedig a szerkezeti tagolásban játszik döntő szerepet. – 3. A sokrétű formai vizsgálat előfeltétele a zenével szinkronban lejegyzett táncfolyamat (→ táncírás, → tánckutatás). Ez a rendszerezés legszilárdabb pontja, mert e vonások kevésbé változékonyak. A résztvevők száma, neme, kapcsolatuk, összefogódzási módjuk, tartásuk, térbeli viszonyuk, a kialakított formációk, a térbeli mozgás, a tánc térrajza és formakincse tartozik a formai elemzés keretébe. A táncelemzés a táncmozgást alkotó ritmikai, plasztikai és dinamikai tényezőket a tánc szerkezeti-morfológiai egységeinek keretében szemlélve, a szerkezeti felépítés szempontjából vizsgálja. A formai elemzés sarkpontja a szerkezeti egységek objektív meghatározása a felépítés, a tagolás vizsgálata érdekében. A legkisebb szerves alapegységek, a motívumok (→ táncmotívum) vizsgálatának szerepe a tánckutatásban különösen fontos. A tánc motívumokból felépülő magasabb szerkezeti egységei: a motívumsor, a szakasz, a tétel, majd a tánc s néha a táncciklus. Ezek belső struktúrája, tartalmi viszonyuk és terjedelmi arányaik alapján jellemezhető a tánc felépítése. A szerkezeti elemzés hangsúlyozottan figyelembe veszi a zene és tánc tagolásának összefüggéseit, a szerkezeti szabályozottság és a formai-szerkezeti fejlettség fokát. – Irod. Lugossy Emma: A magyar népi táncok mozgáselemei és motívikája (Tánctud. Tanulm., 1959–60); Szentpál Olga: A magyar néptánc formai elemzése (Ethn., 1961); Martin György–Pesovár Ernő: A Structural Analysis of the Hungarian Folk Dance (Acta Ethn., 1961); Pesovár Ernő: Der heutige Stand der ungarischen Volkstanzforschung (Journal of the IFMC, London, 1963); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).
Martin György–Pesovár Ernő
