táncos egyéniségek
táncos egyéniségek: az egyes → táncdialektusok különböző táncfajtáinak legjobb előadói, ismerői. A táncos egyéniségek közösségük tánctudására, táncéletére erős hatással voltak. A néptánckutatás a táncos egyéniségekkel részletesebben foglalkozott, s táncaik leírása publikációkban is megjelent. A néptáncmozgalom (→ népi együttes) is ezek tánctudásából merített a legtöbbet. Többen elnyerték közülük a népművészet mestere kitüntető címet. A legismertebb táncos egyéniségek a következők: Ács György (Tápé, 1887–1968): lassú és friss csárdás, oláhos (alföldi táncok); Bulyáki Gergely (Nagyecsed, 1906–1978): csárdás, magyar verbunk (alföldi táncok); Csombor Endre (Makfalva, 1915–): székely verbunk, csárdás, marosszéki forgatós, szökős (székely táncok); Fülöp Ferenc (Decs 1884–1960): lassú és friss csárdás, verbunk (dunántúli táncok); Fülöp Ferenc (Marosbogát, 1903–): csárdás, korcsos, legényes, verbunk (erdélyi táncok); Karsai Zsigmond (Lőrincréve, 1920–): csárdás, öreges csárdás, pontozó (erdélyi táncok); Mátyás István (Magyarvista, 1911–1977): csárdás, legényes, szapora (erdélyi táncok); Molnár Lajos (Nagyecsed, 1889–1970): csárdás, magyar verbunk (alföldi táncok); Nyeste András (Kiskálló, 1896–1975): botoló, lassú és ugrós csárdás, oláhtánc (oláhos) (alföldi táncok); Nyisztor György (Méhkerék, 1912–): ardeleana, mini telu (alföldi táncok); Progli Ferenc (Mezőkomárom, 1893–1960): csárdás, kanásztánc, kopogó, söprűtánc, ugrós (dunántúli táncok); Simon Sándor (Simonfa, 1900–1968): ugrós, „verbung” (somogyi táncok); Szuromi Péter (Tyukod, 1904–1962): botoló, csendes és ugrós csárdás, söprűtánc (alföldi táncok); Szappanos Lukács (Kunszentmiklós, 1886–1973): kunverbunk, süveges tánc, kun legényes (alföldi táncok); Horpácsik János (Nagydobos, 1904–): pásztorbotoló, férfiszóló és csárdás. – Irod. Molnár István: Magyar tánchagyományok (Bp., 1947); Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Szuromi Péter (Táncművészet, 1955); Karsai Zsigmond: A lőrincrévi bál (Népünk Hagyományaiból, 1956); Karsai Zsigmond: Táncalkalmak és táncos szokások Lőrincrévén (Tánctud. Tanulm., 1958); Martin György–Pesovár Ernő: A magyar néptánc szerkezeti elemzése (Tánctud. Tanulm. 1959–60, Bp., 1960); Lányi Ágoston: Lippentős (Tánctud. Tanulm., 1961–62, Bp., 1962); Martin György: Motívumkutatás–Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66, Bp., 1967): Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970); Szentpál Mária: A kultúrverseny legszebb táncai és dalai (Bp., é. n.); Martin György: Adatok Tápé tánchagyományaihoz (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume VI. of CMPH (Studia Musicologica, Bp., 1972); Martin György: A magyar nép táncai (Bp., 19742).
Pesovár Ferenc
