tanyaközség, pusztai szórvány: olyan közigazgatási egység, amelynek lakossága nagyrészt nem tömör beépítettségű faluban, hanem →szórványtanyákon él. A legtöbbször másodlagosan kialakított kicsiny falumag, népessége elenyészően csekély. Az ilyen központ az állandóan tanyán élő, külvilággal alig érintkező pusztai nép közéletének színtere. Itt találkoznak az ismerősök, itt beszélik meg a világ hozzájuk eljutott híreit és a maguk mindennapi dolgait. Itt van a közigazgatási hivatal, a körzeti orvos, a rendőrség, a szövetkezeti felvásárlótelep és esetleg a piac is. Legfontosabb épületek: a templom, iskola, kocsma, bolt. Környékükön általában néhány iparos is megtelepszik. A szórványtanyai központok fokozatosan nőnek, és legtöbbjük napjainkban már többutcás faluként áll egy-egy nagy kiterjedésű, tanyákkal teleszórt terület közepén. – A tanyaközségek tanyái állandóan lakottak. Az itt élő nép legtöbbször nem kötődik az anyavároshoz. Az emberek helyben alakítanak kapcsolatokat, kinn a tanyán ülik meg ünnepeiket, ott szórakoznak. Termelésük erősen önellátó. – A tanyaközségek legjellemzőbb példái a Duna–Tisza közén találhatók. Ezek a 19. sz. második felében és a 20. sz. első évtizedeiben alakultak ki. Létrejöttüket a városoktól távol eső, gyakran két város határa közé ékelődő, magánuradalmi kezelésben alig hasznosítható, silány talajú, homokos vagy szikes puszták felparcellázása segítette elő. A kiosztott és olcsón árusított parcellákra messze földekről sereglettek a vállalkozó szellemű, fölemelkedésüket remélő, gyenge vagyoni erejű földművelők. A megvett földdarabon kezdetleges kivitelű tanyaházakat építettek, és megkezdték hatalmas küzdelmüket a homokkal, szikkel, a terméketlen vadonnal. Hőskölteménybe illő az a munka, melyet a pusztákra kitelepülők véghezvittek. Tevékenységük azonban lassan kultúrtájat teremtett a kietlen pusztából. A táj szelídülésével párhuzamosan az úttörőknek, enyhítve kezdeti teljes puszta magánosságukat, sikerült kialakítaniuk jellegzetes szórványfalusi társadalmukat. E pusztai társadalmak fejlődése előbb-utóbb eljutott oda, hogy megkapták a közigazgatási önállóságot is. Legjelentősebb tanyaközségek a Duna–Tisza közén: Orgovány, Jakabszállás, Bócsa, Tázlár (Prónayfalva), Ladánybene. Pusztaszer, Öttömös, Pusztamérges, Jászkarajenő, Kerekegyháza, Kocsér, Jászszentlászló, Lajosmizse. – Tanyaközségeknek szokás nevezni azokat a közigazgatási egységeket is, amelyek nagyhatárú városok tanyás területeiből váltak ki →faluvá alakulásukkal. Ezek száma különösen 1950 körül szaporodott meg. Központjuk gyakran →szocialista falualakítással jött létre, máskor természetes sűrűsödéssel fejlődött. Az új tanyaközségek élete, szervezettsége hasonlít a régiekéhez. Központjuk természetesen – hacsak nem állami faluépítéssel nőtt – általában kisebb, fejletlenebb. – Irod.Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942).
Bárth János
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.