tarisznyaleves
tarisznyaleves: tréfás mesebefejező → hazugságmese-motívum. A mesemondó a hős és a királykisasszony lakodalmán kap egy tarisznyalevest és egy nagy csontot. Ahogy jön hazafelé, összetalálkozik két szomszéddal – akik jelen vannak a hallgatóság között –, és kérdik tőle, hogy honnan jön. Mondja. Kérdik, mit hozott. Mondja. Kérik, adjon belőle. Az egyiknek a fejére találta önteni a levest, azóta kopasz a szomszéd. A másiknak odadobta a nagy csontot, a lábát találta. Azóta sánta (MNK 1923A*; BN 1961** B5,8,20,21,25). A mesemotívum Erdélyben ismert, egyéb magyar vagy nemzetközi párhuzamáról nem tudunk. (→ még: mesezáró motívum, → szalmaparipa, a, → zsákba zárt folyók, a) – Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A bolondmesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutatócsoport adattárában).
Kovács Ágnes
