társasmunkák, népi társasmunkák
társasmunkák, népi társasmunkák: a legkidolgozottabb és legismertebb munkaszervezeti alapforma. A társasmunkáknál az akcióközösség társas, közösségi formája azért jön létre a hagyomány talaján, hogy a közösség tagjai egymásnak segítséget nyújtsanak a munkában vagy a munkafolyamatot meggyorsítsák, ill. a közös munkavégzés során közösségi tudatukat kielégítsék. A társasmunkák szervezetét a közösség tagjainak egymáshoz való vérségi, műrokonsági, lokális, gazdasági és emberi viszonyai alapvetően befolyásolják, de a társasmunkák folyamatában új viszonylatok alakulnak ki. A társasmunkák során az együtt dolgozó egyének mint egyes családok képviselői lépnek fel, s kerülnek kapcsolatba egymással. A családok közötti viszony a társasmunkáknál mindig egyenrangú, sohasem válik a viszony alá-fölérendeltségi viszonnyá. A társasmunkáknál éppen ezért sem a pénz, sem az aránytalanul megállapított visszadolgozás mint a végzett munka ellenértéke nem szerepel (→ ledolgozás). Ugyancsak az egyes családok mellérendeltségi viszonyából következik, hogy a társasmunkáknál olyan külső hatalmi kényszer, amely a munkavégző közösséget saját érdekükön kívül eső munkavégzésre szorítja, nem érvényesülhet. Mindezek a kritériumok a társasmunkákat elhatárolják a feudális és kapitalista társadalomban keletkezett alá-fölérendeltséget mutató munkaszervezeti stílusoktól. Az egyszerű kooperációtól (amely mellérendeltségen alapuló munkaszervezeti alapforma) viszont az határolja el, hogy a társasmunkákban az ismétlődés és rendszeresség egy magasabb foka található meg. A társasmunkákat abból a szempontból, hogy miért keletkezik a munka társas formája, négy nagyobb csoportra osztjuk: 1. Gazdasági szükség következtében létrejött társasmunkák: azért keletkezik, mert egyetlen család saját munkaerejére támaszkodva nem végezheti el egyedül a munkát. Ez alkotja a társasmunkák zömét (pl. hordás, aratás, házépítés stb.). – 2. Szórakozás miatt létrejött társasmunkák: a közösség azért hívja létre a munkafolyamat társas formáját, hogy közben szórakozási igényeit is kielégíthesse (pl. kukoricafosztás, fonás stb.). – 3. Rituális célokat elősegítő társasmunkák: azért keletkezik, hogy a közösségek érdekében a társasmunkákban részt vevők a természetfeletti lényeket befolyásolják, vagy valakit tagjai sorába fogadjon a közösség, ill. a közösség tiszteletét megadja valakinek (pl. csuma ing varrása Erdélyben; sírásás, lakodalommal kapcsolatos munkák stb.). – 4. Külső organizációs hatásra létrejött társasmunkák: a munka elvégzését, annak társas formáját a köz érdekében valamely, a közösség felett álló organizáló erő rendeli el a szokásjognak megfelelően. Ám ebben az intézkedésben a közösség akarata ölt testet (pl. közösségi → közmunkák). – A négy nagyobb csoporthoz tartozó munkák természetesen nem kezelhetők mereven, különböző vidékeken más és más lehet ugyanannak a munkának a jellege, a társas formája is másért keletkezhet. (→ még: munkaszervezeti alapformák) – Irod. Janó Ákos: A társasmunkák és a kendermunkák társas jellege Szatmárban (Ethn., 1966); Szabó László: A népi társasmunkák kutatása (Ethn., 1967); Heckenast József: Szövetkezések a századforduló paraszti gazdálkodásában (Bp., 1969).
Szabó László
