telepítvényes falu
telepítvényes falu: olyan allodiális földön létrejött telep, amely a megtelepedéskor vagy valamivel később külön közigazgatási egységgé alakult. Lakói szerződéses viszonyban álltak a puszta földesurával. Kezdetben a telepítvényes faluk nem voltak szilárd alakulatok. Ha lakosságuk nem tudott egyezni a földesúrral, elköltözhetett az egész telep. Legtöbb telepítvényes falu Csongrád, Csanád, Temes, Torontál és Arad megyében keletkezett. Nagy szerepük volt a törökök alatt elnéptelenedett területek benépesítésében. A telepítvényes viszony nagyon lényeges vonása volt, hogy a települők csak használatra kapták meg földjeiket, amelyeknek tulajdonjogát, sőt birtoklási jogát is a telepítő tartotta fenn magának. Elsősorban ebben különböztek az ún. telepített falvaktól, ahol a földesúr volt ugyan a földek tulajdonosa, de a jobbágy a maga telkére birtoklási jogot kapott. A telepítvényes községek lehettek örökszerződésesek vagy határozott időtartamra kötött szerződésűek. A gazdasági funkció szempontjából is többfélék voltak. Egy részük rendes „paraszti” telepítvényként élte életét. Ezeknek gazdálkodása nemigen különbözött az úrbéres jellegű szerződéses községektől. Nagyobb részük azonban dohányt (→ dohánykertész) vagy egyéb munkaigényes növényt termesztő → kertészfalu volt. Kisebb számban, de alakultak olyanok is, amelyek az uradalom munkaszükségletének kielégítésére hivatott mezőgazdasági munkástelepek voltak. Ezek lakói csak beltelket kaptak, külső illetményt nem. A telepítvényes faluk közé sorolhatók a majorsági területen létrejött ipari és erdőüzemi munkástelepek, valamint az ún. → székelyföldi telepítvények is. Legtöbb telepítvényes falu a 18. sz. második és a 19. sz. első felében keletkezett. Számuk 1848-ban 140, a bennük élő nép lélekszáma 150 ezer lehetett. A telepítvényes faluk, mivel majorsági földön feküdtek, kimaradtak az 1848. évi jobbágyfelszabadításból. Sorsukat hosszú vita és bizonytalanság után csak az 1873. évi XXII. tc. rendezte. – Irod. Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak „felszabadítása” (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914, szerk. Szabó István, Bp., 1965); Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (Bp., 1967).
Bárth János
