tepsi
tepsi: tésztasütő edény. Eredeti régi formája kerek. Századunk elején a Dunántúlon általános volt az alacsony, egyenes oldalú, ólommázas kerek cseréptepsi használata, benne ekkor főként → csíramálét, → kukoricalepényeket, → rétest sütöttek kemencében. ÉNy-on a háromlábú, rétessütő cseréptepsit nyílt tűzhelyre állították. Magasabb, sima és recés oldalú, tálszerű cseréptepsiket a Bodrogköz vidékén használtak kalácssütéshez. Erdélyben igen elterjedt a bordás oldalú, kuglófsütőszerű cserép sütőedény (sokszor tepszia, tepsia néven), amelyben közönséges kalács sült (tepsziakalács, tepsiakalács). A kerek réztepsi használata DK-Dunántúlon és a D-Alföldön jellegzetes, ez elsősorban rétessütő edény. (Neve a Dráva mentén, Szlavóniában gyakran szahán és alakváltozatai.) Hasonló edény a felföldi parasztháztartásban közel sem ilyen általános, de viszonylag gyakori. Ugyanekkor az Alföldön, Felföldön általános, Erdélyben is gyakori az alacsony, sima vagy recés oldalú, kerek pléhtepsi használata. A századfordulón már sok olyan tésztát sütöttek tepsiben, amelyeket korábban egyszerűen a kemence fenekére tettek (lepény, béles, kalács, tésztahéjban sült csíramálé és kukoricalepények, lepénykenyér, pogácsa). Később helyenként a kenyeret is kerek pléhtepsiben sütötték. A 20. sz. elején mindenfelé használták már az újabb – a rakott tűzhelyek sütőjében előnyösen elhelyezhető – hosszú, széles, szögletes pléhtepsiket. Később Erdélyben ennek keskeny, magas oldalú változata lett jellegzetes (béköny). A cserép kuglófsütő forma a névadó tésztával együtt a 19. sz. második felétől kezdve Ny-ról K felé terjedt. A régi parasztkonyha → húsételeket zárt tűzhelyen (kemencében) alig sütött, ehhez való hosszúkás, tojásdad kacsa- és libasütő cseréptepsi jómódú háztartásokban szórványosan fordult elő. Az egyik végén kis öntőcsúcs, a másikon fül van. Belül rendszerint mázas, kívül mázatlan. – A tepszi szó oszmán-török eredetű, számos alakváltozata közül a tepszia talán szerb közvetítésű. A szahán szerb közvetítésű török szó. A tepsinek a népnyelvben szórványosan sütő, sütőtál, sütővas, vas, plé, pelé, a Felföldön brotvány elnevezése is használatos. (→ még: sütés) – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
Vörösréz tepsi (Érsekcsanád, Bács-Kiskun m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Kacsasütő tepsi (Rimaszombat, v. Gömör m., 1870-es évek) Bp. Néprajzi Múzeum
Kalácssütő tepsi hal formájú (Dunapataj, Bács-Kiskun m., 20. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum
Kisbán Eszter
