tűzgyújtás: gonoszűző (→gonoszűzés), ill. katartikus jellegű rítus (→katartikus rítusok), általában naptári ünnepeken, ill. az emberi élet fordulópontjain (→átmeneti rítusok). Máglyák meggyújtása nyilvános helyeken, utcán, köztéren, udvaron, legelőn abból a célból, hogy a tűz köré gyülekezett csoportok a lángok fényében mágikus, szertartásos és játékoscselekvéseket végezzenek. Ibn Ruszta ugyan tűzimádóknak nevezte a magyarokat, azonban a honfoglalás előtti tűzgyújtások rendje, mágikus rendeltetése pontosan nem körvonalazott. A honfoglalás utáni, elsősorban a 15–16. sz.-i feljegyzések már szokásszerű tűzgyújtásról tudósítanak: Szent Iván napján (jún. 24.) a lobogó máglya köré gyülekezett fiatalok ugrándozásairól és ünnepi táncairól olvashatunk (→Szent Iván-i tűz). A Szent Iván-i tűzgyújtás máig a legteljesebb módja a szertartásos tűzgyújtásnak, de előfordul még karácsony böjtjén, →húsvéti ünnepkörben (pl. →Pilátus-égetés), nagyböjtben (→sajbózás), →farsangkor és →Szent György napján is. Az emberi élet fordulói körül élt szokások között legszebb a →lakodalmi tűz. A pásztorgyerekek játékaiban is előfordult, hogy égő fahasábokat, erre a célra készített buzogányokat, csóvákat hajigáltak versenyszerűen. A 19. sz.-ban megfigyelt és leírt szokások szórványosan ma is felbukkannak. (→ még: tűz, →új tűz) – Irod.Marót Károly: Szent Iván napja (Ethn., 1939); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
Németh Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.