ülés
ülés: 1. bak: a → szekér vagy a → kocsi derekába készített ülő alkalmatosság. A → béresek és → kocsisok ritkán ültek ülésre. A kocsisok → nyeregből hajtottak, a béresek pedig a → szekérderékban álltak és onnan irányították a → fogatot. Az utasok részére azonban ülés kellett. Az üléseket gyakran gyapjúval vagy lószőrrel tömött párnák alkották, minden különösebb ülésváz nélkül. Voltak azonban kimódolt láda- és karos ülések is. Egyes vidékeken (pl. a Dunántúlon) a → szekérkast úgy készítették, hogy az egyúttal ülést is formált. Amikor már a kocsisok is a járműről hajtottak, ők az első → saroglyába készítettek maguknak ülést, vagy pedig keresztben átfektettek egy darab deszkát a → szekéroldalon és erre a kanca-ülésre ültek; olykor négy kapoccsal is készítették ez utóbbi üléseket, pokrócot terítettek rá, és ki is párnázták, hogy kényelmesebb legyen. – 2. → belső telek
K. Kovács László
