ütőhalászat: egyik legegyszerűbb, önálló eszközt nem igénylő halfogási mód. Alkalmilag e célra használt bunkós bottal, kalapáccsal vagy balta fokával üti meg a sekély vízben látható halat a parton járó ember, hogy azt kézzel megfoghassa. Az ilyen esetleges fogási módok közül a sekély parti vízben, a még vékony s áttetsző jég alatt meglátott halnak (főleg csukának) jégre történő ütéssel való elkábítása a legjelentősebb, néprajzi szempontból a leginkább tanulságos. A kora téli csukadorongolás, baltázás, csukabunkózás az egész országra kiterjedő szórványos adatokból következtetve a mo.-i vizeken a halászeszközzel nem rendelkezők, orvhalászok alkalmi fogási módja volt. Első leírása a 18. sz.-ból. Bél Mátyástól maradt ránk. É-Európában – különösen Skandináviában és a Baltikumban szélesebb körben gyakorolt ez a fogási mód, de szórványos elterjedésére az Ural vidékétől a keleti német területekig rendelkezünk adatokkal. – Irod.Luts, A.: Etnograafia Muuseumi Aastaraamat (Tallin, 1959); Szilágyi Miklós: Egy kezdetleges halfogási mód és európai elterjedése (Műveltség és Hagyomány, 1963).
Szilágyi Miklós
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.