végzet
végzet: az a felfogás, hogy az ember sorsának (amit jóslat tudatott), be kell teljesednie, hiába tesznek ellene bármit. Megkülönböztetendő az → előjelektől, → halál előjeleitől. Epikus megfogalmazásban → hiedelemmondaként, ill. sorsmeseként is él. A) A jóslat (papagájok sorscédulája) szerint egy ember gyermekét mennykő fogja agyonütni. Apja kőből kriptát (téglabódét stb.) csináltat. A gyermek villámláskor nem akar belemenni (vagy mielőtt bemenne), a villám belecsap az építménybe (AaTh 934, BN776*). A típus nemzetközi változataiban és Berze Nagy János katalógusában szereplő két magyar mesei változatban király gyermekéről szól a történet. Az ókori Danaé mítosz mesei – sőt mondai továbbélése. Egész Európában és Indiában ismert. Magyar nyelvterületen mind mesei, mind mondai előfordulása igen szórványos. – B) Legismertebb típus: Jóslat tudatja, hogy a születendő (vagy már élő) gyermek vízben (kútban) leli halálát. A kutat befödik. Gyakori változat: anya szüntelenül őrzi gyermekét. Egy beszállásolt katona átvállalja a gyermek őrizetét, míg az anya templomba megy. Riadóztatják. Pokróccal vagy deszkával leszögezi a kutat és távozik. A hazatérő anya a kút tetején találja a gyermeket holtan (AaTh 934 A). Finn, litván, orosz, román és szerb-horvát változatban meseként él. A magyar változatokban a mesei és a mondai elemek keverednek. Csak a moldvai csángóknál ismert változat: várandós asszony házában vándor (sóárus) száll meg. Az asszony gyermeket szül. A vendég látja, hogy három galamb száll az ablakra, asszonyokká válnak. Megmondják a gyermek jövőjét (agyonszúrja magát, rabló lesz). A harmadik cáfolja: nem, kútba fog fulladni. A vendég nem árul el semmit, keresztapának ajánlkozik. A fiú lakodalmán a kutat bedeszkáztatja, őrzi a fiút. Az minden kérés ellenére odamegy a kúthoz, megérinti és meghal. A fenti szöveg bevezetése elválik az AaTh 934 A. típustól. A román folklórban igen népszerű ursita = női alakban megszemélyesített sors (vö. Párkák) hiedelemmondáinak átvételét mutatja. Az „ursita”-k, akik a Párkákhoz hasonlóan rendszerint hárman vannak, minden gyermek születésének éjjelén megjelennek és jövendőt mondanak. Ha az apa a küszöbre fekszik, álmában meghallja a jóslatot. Román hiedelemmondákban is vendég lesz tanúja a jelenésnek. Gyakori motívum, hogy vándor katona hallja azt a jövendölést, hogy ő fogja feleségül venni az újszülött kislányt. Titokban a gyermeket karóba húzza. Sorsát nem kerülheti el, a kislány életben marad, a katona feleségül veszi. Szintén gyakori jóslat, hogy a gyermek felnőve megöli apját (→ Oedipus). Ugyancsak a fenti típusba tartozó szüzsé: éjjel halászók háromszor szózatot hallanak a vízből: „Letőtt az óra, nincs ember!” Huszárt látnak, aki vízbe akar ugrani. Megakadályozzák, de az kéri, hogy csak a kisujját hadd mártsa meg a vízben. Megteszi, meghal (Bukovina). Ugyanide vonható mondaszüzsé: asszony vajúdásakor a bába az eget kémleli: csak ebben az órában ne születne, mert ha igen, vízbe fog fúlni. Ennek mesei előfordulását lásd: Szent Péter és a szülő asszony (BN 779 IX.*), → Szerencsének szerencséje. – Irod. Wesselski, A: Mönchslatein (Leipzig, 1909); Trencsényi-Waldapfel Imre: Danaé mítosza keleten és nyugaton (Vallástörténeti tanulmányok, Bp., 1960); Brednich, R. W.: Volkserzählungen und Volksglaube von der Schicksalsfrauen (FFC, 193; Helsinki, 1964).
Nagy Ilona
