vércseppek (köpések, tárgyak), melyek a hősnő helyett válaszolnak
vércseppek (köpések, tárgyak), melyek a hősnő helyett válaszolnak: mesemotívum, amely leggyakrabban a → Rózsa és Ibolya meséjében fordul elő. Az emberfeletti képességekkel rendelkező hősnő hagyja hátra, mikor kedvesével menekülni kényszerül, hogy az őket üldöző → boszorkány (→ vasorrú bába), mostoha később vegye észre a szökésüket (Thompson: Motif-Index, D 1611). A pars pro toto mágikus elképzelésen alapszik: az embert testének részei, levágott körme, hajaszála vagy a tulajdonát képező tárgyak ideig-óráig helyettesítik (→ alakváltozás).
Juliska bement a házba, hármat köpött az asztalra, úgy hajnaltájba el is mentek ők együtt. Reggel fölériz az asszony, beszól a lyánya szobájába:
– Kelly föl má lyányom, mövvirratt!
Kiszól az első köpés:
– Mönök anyám, mingyá mönök!
Kisvártatva mögint szót az asszony:
– Kelly föl má, lyányom söpörd ki a házat!
A másogyik köpés is kiszól:
– Mingyá mönök!
Utóllyára sokállotta má az asszony, bekiáltott, de most má mérgesenn:
– Gyere má, hé, oszt rak’ tüzet!
A harmagyik köpés is csak annyit szól, hogy:
– Mingyá mönök!
A fiatalok má ekkorra messzi jártak.
(MNGy. IX. 154.)
– Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (II., 527. Leipzig, 1913); Aarne, A.: Die magische Flucht (FFC, 92; Helsinki, 1930); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (UMNGy, V. I., Bp., 1943); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).
Kovács Ágnes
