világfa
világfa: az a hatalmas fa, amely összeköti a három világot, az alsót, középsőt és felsőt. Meséink → égigérő fa, tetejetlen fa néven ismerik, ágai közt van a Nap és a Hold. Csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá. Jellemző magyar népmesemotívum, de a magyar népi hitvilág is ismeri: a hit szerint csak a → táltos tudja, hogy merre van. Népművészetünk ismert ábrázolása, a pásztorok szarusótartóit, szarutégelyeit díszíti. A világfa másik típusában madár ül a csúcson. A hiedelem szerint a táltos küldözgette oda, ahol valamit meg akart tudni. A világfa a világszerte ismert elképzelés, a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altáji és a paleoázsiai népek sajátossága, tehát a samanisztikus világkép része. Különös szerepet tölt be a sámán avatásakor: a leendő sámánnak próbatételként fel kell rá másznia és csak akkor válhat sámánná, ha a próba sikerült (→ samanizmus). – Irod. Szűcs Sándor: Az „égbenyúló fa” a sárréti néphitben (Ethn., 1945); Diószegi Vilmos: A honfoglaló magyarság hitvilágának történeti rétegei. A világfa (Népi Kultúra – Népi Társadalom, II–III., 1969).
Világfa képe szarusótartón (Sárrétudvari, Hajdú-Bihar m.)
Dombon álló világfa szarusótartón. Bal oldalán égitest, ágai fölött és alatt szarvasmarha ábrázolás (Biharnagybajom, Hajdú-Bihar m.)
Stilizált világfa szarutégelyen. Csúcsán nap, bal oldalán hold, ágai között csillagok és lófejek (Berettyóújfalu, Hajdú-Bihar m.)
Diószegi Vilmos
