villing(háló), villig(háló), billegháló: a vízfelszín közelében úszkáló halak fogására, főleg tiszavirágzáskor (kérészmenéskor) alkalmazott →emelőhalászati szerszám. Erőteljes fogantyúja derékszögben felhajló (tőke); ebbe erősítik bele a három körmöt (a háló felkötözésére szolgáló vessző kávákat), melyek egyike a tőke vonalának meghosszabbítását alkotja, a másik kettő erre merőlegesen helyezkedik el. Az ilyen kávára ráfeszülő háló hegyes végű kanálhoz hasonló. A 3–4 m hosszú, 1,5–2 m széles szerszámmal két ember dolgozik együtt egy csónakban: egyikük evez, másikuk a tőkét megtámasztva vízbe ereszti, majd az egykarú emelő elve szerint emeli ki a villing(háló)t. Akkor használhatják, amikor várhatóan a vízfelszín közelében tartózkodnak a halak; ilyen alkalom a tiszavirágzás, hiszen a vízbe hulló kérész tetemekre vadászik a hal. A villing(háló)t a tiszai halászok jellegzetes szerszámaként tartjuk számon, de korántsem széles körű az elterjedése: túlságosan alkalomhoz kötött, s ezért gazdaságtalan. A Duna mellékéről (Komárom) csak Herman Ottó közölte, az újabb gyűjtések alkalmával itt már nem találták meg. Viszont a hasonló funkciójú →millinget, mely a villing(háló) változatának tekinthető, szórványosan villing(háló) néven is ismerik a dunaiak; eszerint korábban a Dunán is ismerhették. A villing(háló) történetét, a szó etimológiáját nem ismerjük. (a billeg igével való összefüggése nem valószínű). A déli szláv területeken ismert, hasonló szerkezetű szerszámokkal hozható kapcsolatba (éppúgy, mint a milling); a Ny-európai halászatban ismeretlen. – Irod.Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934).
Villingháló (Csap, v. Ung m.) K = káva, T = tőke
Szilágyi Miklós
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.