vincellér, vinclér
vincellér, vinclér: a szőlő műveléséhez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakember. Középkori oklevelekben vinitor (lat.), vincellér-alakban először 1466-ban fordul elő a Müncheni Kódexben. Német eredetű szó (Weinzierl ’szőlőműves’). Közülük kerültek ki a majorsági szőlők és városi polgárok nagyobb szőlőbirtokain felügyeletet gyakorló munkavezetők, akik a napszámos szőlőmunkásokat irányították. A vincellérek munkába állása, hasonlóan más éves cselédekhez, vidékenként változó volt. Így pl. Tokajban ápr. 17., de már Sátoraljaújhelyen és az Alföldön is jan. 1. Nem napszámbérben, hanem szakmányban dolgoztak. A bér az elvégzett munka mennyiségétől (pl. beoltott tőkék száma) és a felügyelt szőlőterület nagyságától függött és mindenkor magasabb volt, mint a napszámban dolgozó kapásoké. – Más részük kisebb szőlőbirtokok egész évi munkáját vállalta el. Ezeket az alföldi területeken éves kapásnak nevezték. Családjukkal együtt kint laktak a szőlőben a kapásházban. A múlt század végéig kommencióért, később egyre inkább kialkudott gabonamennyiségért vagy meghatározott pénzösszegért dolgoztak. Bár a vincellért csak egy évre fogadták, a munkaviszony általában több évig tartott; mindaddig, amíg kifogás nem merült fel a munkája ellen, vagy maga kedvezőbb feltételeket kínáló munkát nem talált. Számuk különösen a múlt század folyamán növekedett meg nagymértékben az Alföldön. A homokkötések céljára parcellázott földekbe, majd a tagosítások és legelőfelosztások után a távoleső tanyák mellett telepített homoki szőlőkbe rendszerint vincöllérös embört fogadtak. – A 19. sz. elejétől a szőlőművelés és bortermesztés fellendítését célozta az a törekvés is, hogy a földesúri majorsági és a városi polgári szőlőbirtokok művelésének irányítására a nyugati eredményeket ismerő, szakképzett vincelléreket neveljenek. Az első vincellér képezdét 1853-ban állították fel Budán, de csak 1860-tól folyt rendszeres képzés az Országos Magy. Gazdasági Egyesület (OMGE) irányítása alatt. Az iskolázott vincellérek iránti kereslet különösen a → filoxéravész után nőtt meg. Az újabb ismeretek elterjesztésével közvetve a paraszti szőlőművelésre is hatással voltak. (→ még: szőlőmunkás) – Irod. Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig (Bp., 1967).
Égető Melinda
