zöld ugar
zöld ugar: a → fekete ugarral szemben, a vetett → ugar elnevezése. A zöld ugar ütötte az első komoly rést a több évszázados múltra visszatekintő nyomásos gazdálkodáson. Az ugar vetése a kapás- és takarmánynövények termesztésével, térhódításával szoros kapcsolatban áll. Nyomásos gazdálkodás mellett a fenti növényeknek csak az ugarban, kisebb részben a tavaszi → nyomásban tudtak helyet adni. – Az ugar vetése Angliában és Németalföldön már a 17. sz.-ban megindult, Ny-Európa többi részén a 18–19. sz. fordulóján. Mo.-on a 19. sz. elején egyes helyeken vetették már az ugart, bár a földesurak tilalmazták, mert a talaj kimerülésétől tartottak. Megakadályozni, feltartóztatni azonban nem lehetett azt az átalakulási folyamatot, amelynek a zöld ugar elterjedése fontos kísérője volt, ezért legalább az → ugarvetemények megadóztatásával próbálkoztak, amikor dézsmát (→ dézsmálás) akartak szedni utánuk. Az ugarvetemények dézsmamentességét az 1836. évi törvények mondták ki. A zöld ugar nyitotta meg az utat a modern → váltógazdálkodás felé. (→ még: javított háromnyomásos rendszer, → többnyomásos rendszer, → mesterséges rét) – Irod. Gyurikovics György: Földművelői tekintet ugarnak elmellőzéséről... (Tudományos Gyűjtemény, 1831. X.); Bakács István: Az ugarföld megművelésének kérdése és a magyar kormányhatóságok (Levéltári Közl., 1946); Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártörténeti Szle, 1967).
Török Katalin
