Jugoszláviai partizánháború
Jugoszláviai partizánháború: az 1941-ben megszűnt →Jugoszlávia pol. és etnikai csoportjainak küzdelme a megszálló és kollaboráns hatalmi szervek és fe. erőik ellen. – 1. A ~-t a Draža →Mihajlovi ezds., 1941.dec.7-től tbk. vezetése alatt álló, már a háború előtt gerilla-hadviselésre kiképzett →csetnik alakulatok kezdték, amelyek a ju.kir.hds. zömmel szerb kat-it maguk köré gyűjtve mintegy 1200 főt tettek ki 1941.máj.10-re, Mihajlovi fe. ellenállást meghirdető kiáltványának hatására. – A kir. csetnikektől függetlenül szervezte saját partizánosztagait Jugoszlávia Kommunista Pártja (JKP). Josip Broz →Tito első titkár vezetésével 1941.ápr.15-én Zágrábban alakult meg a JKP Katonai Bizottsága, jún.27-én Tito pság-a alatt Belgrádban a Jugoszláv Népi Felszabadító Partizánosztagok Főparancsnoksága. Ez utóbbi júl. 7-én partizánháborút hirdetett. – Tito kétszer tárgyalt eredménytelenül Mihajlovičcsal (máj. közepén és okt.16-án) a kat. együttműködésről. Nov.2-től a két szervezet harcban állt egymással, noha ezt követően többször kötöttek fe. szünetet. Mihajlovi szervezetét 1941.ápr-tól NBr. támogatta, Titóét 1941.jún. végétől a Szu. Az 1943-as →teheráni konferencián →Churchill brit me. bejelentette, hogy a továbbiakban NBr. is Titót támogatja. A brit korm. elfordulása a csetnikektől nem utolsósorban azért következett be, mert 1942 második felétől Mihajlovič egyre komolyabb formában működött együtt a n-ekkel kollaboráns →szerb fegyveres erőkkel. – Tito pság-a alatt 1942.nov.1-én alakult meg Bihácson a →Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg. Az 1942.nov.26-án ugyanott alakult →Jugoszláv Nemzeti Felkelés Antifasiszta Tanácsa 1943. nov.29-én megalakította Ju. ideiglenes korm-át. – 1944.jún.16-án Tito Vis szigetén találkozott az emigráns kir. korm. me-ével, a →II.Péter kir. által jún.1-én kinevezett Ivan Subasiccsal. Subasics elismerte Tito érdemeit és az általa létrehozott szervezeteket, „ejtette” Mihajloviot, megegyeztek új kir. korm. létrehozásáról, amely az összes dem. erőket egyesíti, s amelybe Tito 3 minisztert delegálhat, s arról, hogy Tito a háború vége előtt nem veti fel az államforma kérdését. 1944.aug-ban Tito Nápoly mellett Churchill brit me-kel tárgyalt az új kir. korm. megalakításáról, a hdm-ek összehangolásáról, a volt ju.kir. hadiflotta átadásáról. Ez 1941-ben ol. kézre került, s 1943.szept-ben helyezték brit ellenőrzés alá. Tito elutasította Churchill kérését II. Péter kir. hazatéréséről. – 1944.okt.5-től a ju. ideiglenes korm. és a bolgár korm. →craiovai egyezménye alapján a bolgár hds. jogot nyert hdm-ek folytatására (a n-ek ellen) Ju. területén. – 1944.nov.1-én Tito másodszor találkozott Subasiccsal. Tárgyalásaik eredményeként alakult meg 1945. márc.7-én Belgrádban a kir. és az ideiglenes korm. összevonásával Ju. egységes korm-a. Elnöke Tito, küm-e Subasics lett. – 1944.szept.23-i moszkvai találkozójukon Tito hozzájárult, hogy a sz. hds ju. területen folytasson hdm-eket, →Sztálin pedig kötelezettséget vállalt, hogy az Eu-i háború befejezését követően a sz. csapatokat kivonják Ju. területéről. – 1945.máj-ban a Ju. Népfelszabadító Hds. megszállta Klagenfurt körzetét. A területről, amely az I.vh-t követően is pol. vita és fe. konfliktus tárgyát képezte Au. és Ju. között, csak 1945.szept-ben, erőteljes brit nyomásra vonult ki. – 2. A csetnikek eleinte az erdővel borított szerbiai hegyekben, a tőlük önmagukat e névvel megkülönböztető partizánok a nagyvárosokban harcoltak. 1941 nyarának végére a partizánok is kiszorultak a hegyekbe. Ny-Szerbiában, Užice központtal viszonylag nagy területet ellenőrzésük alá vontak. Onnan nov. végére szorították ki őket a n-ek és →Nedic tbk. szerb csapatai. Tito és vk-a az ol. megszállás alatt álló Szandzsákba vonultak vissza. A partizánok ellen harcoló haderő 1941 végére elérte a 24 ho-t és a 400 ezer főt. – 1942 elején a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg elfoglalta Ny-Boszniát. Tito Fočában rendezte be főhadiszállását. Ezzel párhuzamosan a n-ek kiszorították a Szandzsákból a partizánokat, akik a 2. n. offenzíva elől a Szarajevó melletti Igman-hegyen át vonultak vissza Ny-Boszniába. 1942 őszén a közös n-ol. 3. offenzíva elől Tito Bosanska Krajinába vonult vissza, s harcálláspontját előbb Glamoban, majd Bihácson rendezte be. – 1943.jan-ápr. között koncentrált n-ol-horvát-szerb-csetnik tád. indult a partizánok ellen (4. offenzíva). Az ún. neretvai csatában a partizán-hds. csak igen nagy veszteségek árán tudta magát D-i irányban, Hercegovina felé kivonni a harapófogóból. Hercegovinából Tito Montenegróba vonult, onnan a Szandzsába, hogy elvágja a görögországi n. alakulatok Macedónián átvezető utánpótlási vonalait. Ott érte az újabb n-ol-bolgár-csetnik tád. (5. offenzíva), 1943. máj-jún. folyamán. A sutjeskai csata arra kényszerítette Titót, aki maga is megsebesült, hogy visszaforduljon É-nak, Bosznia felé. – Az →olasz fasiszta rendszer bukása után Dalmácia egy része gyorsan Tito kezére került. A n-horvát offenzíva Ny-Boszniában zajlott, 1943 végén. Tito hds-ének ismét sikerült kicsúsznia a bekerítésből. Főhadiszállását az Una felső folyásánál lévő Drvarba helyezte át. Ez ellen indult meg az utolsó, 7. n-horvát offenzíva 1944.máj. végén. 23-án Tito maga is éppen csak elkerülte a fogságba esést. Jún.4-én Tito az adriai Vis szigetére tette át központját, de hds-e már nem adott fel jelentős területeket. – 1944 nyarán a partizánhds. lendült tád-ba. Boszniából behatolt Montenegróba és Szerbiába. Térnyerése ettől folyamatos volt. Szept.6-án szerb területen közvetlen harcérintkezést teremtett a Ro. felől érkező sz. →3.Ukrán Fronttal. A →belgrádi hadműveletet már sz. és bolgár csapatokkal közösen vívták meg. Okt-től megjelentek a →jugoszláv csapatok a magyarországi hadműveletekben. Tito hds-e ÉNy felé is tád-ba ment át. Átlépve az ol. határt 1945.máj.1-én elfoglalta Triesztet, s attól É-ra felvette a közvetlen harcérintkezést az É-Itáliában harcoló brit csapatokkal. Máj.15-i fe. letételig súlyos harcokat vívott a →horvát fegyveres erők hegyekbe húzódott maradványaival, a hozzájuk csatlakozott, bosnyák és albán legénységű (13. „Handschar” és 21.”Skandrbeg”) SS-ho-okkal, vmint egyéb, a n-ek oldalán harcoló délszláv fe. formációkkal. – 3. A ~-ban n. oldalon vettek részt a fentieken kívül Rupnik tbk. szlovén fehérgárdistái, Mihajlov tbk. macedón fas. osztagai, a montenegrói Önkéntes Kommunistaellenes Milícia, Drenovi vajda bosnyák szabadcsapatai, Djvji pópa dalmát fas. osztagai, továbbá a Mihajlovič hds-e ellen is harcoló Kosztya Petyanac vajda Pál régensherceget államfőnek tekintő csetnik zlj-ai. A Vajdaság és Szlovénia kivételével vmennyi délszláv tartományban működtek olyan kisebb osztagok, amelyek saját „haduruk” vezetése alatt felhúzódva a hegyekbe minden olyan fe. formációt támadtak, amelyek etnikailag, nyelvileg, vallásilag tőlük eltért. ⬩ RI, 535.
