Huszt
Huszt, orosz-magyar m. v., Máramaros vmegyében, egy kellemes vidéken, a Nagyság vizének a Tiszába való ömlésénél: 640 r. kath., 370 ref. 1953 g. kath., 8 evang., 132 zsidó lak., római és görög kath., reform. anyaszentegyházakkal. A gyors Nagyságot, itt inkább Sokágnak lehetne nevezni, szélső ágán a kamarának vámos hidja van, több ágain gázolva, a városhoz legközelebb fekvőn pedig, ha a viz árad, csigás kompon, egyébkor itt is gázolva lehet általmenni. Általjában Husztnak majd minden utczáját viz, s különféle nevü, és eredetü futja át. Igy a többek közt, egy Kotszögnek nevezett, szabad, s különös földesurak birtokához tartozó részt, Huszttól a Huszt vize választja el. Régi omladozott vára egy magas, kupformáju kősziklás hegyre épült, s viszontagságai a történetirásból eléggé esmeretesek. Ide, a sürü bokrokkal benőtt hegynek csigás alaku utján egy hosszas bolthajtású kapun juthatni. Udvara a hely mivoltához képest elég tágas s ezen helyet talán a jelen időben is olly fontos erősségnek lehetne mondani, mint hajdan volt. – A várhegy aljának déli oldalán, a főmélt. kamara szőlő-ültetéssel tett probát, s első években igen jó sikerrel, de későbben csupa egres termett, mellyből világos, hogy a máramarosi éghajlat a szőlőnek soha nem leend barátja, mellynélfogva az ide való tőkék is eladatni rendeltettek. Határa a városnak termékeny, rétjei igen jó szénát adnak. F. u. a k. korona, s feje egy uradalomnak. Van saját postahivatala.
