Jászó, (Jósz)
Jászó, (Jósz), magyar mv. Abauj vmegyében, Kassához nyugotra 5 órányira, a szomolnoki országutban, egy kies völgyben, a Bodva vize mellett. Lakja 1592 kath. Hajdan bányaváros volt, mint czimeréből (két keresztben álló kalapács) láthatni: most a praemonstrati szerzet gazdag prépostsága s hiteles levéltára ékesiti. A prépostsági két tornyos szentegyház, mind épitési módjára, mind ékességére nézve egy a legjelesbek közül. Belső falai egészen fejér márványozottak; két oltára, az oltárok mellett álló szent képek, a szónok-szék, márványból készültek; a menyegzetet pompás festések ékesítik. A szentegyháztól jobbra esik a préposti-lakás, balra zárda (klastrom), mellyben laknak a szerzet többi tagjai, kik egyébiránt mint kanonokok (Canonici regulares) tekintetnek, s Eximius czimmel tiszteltetnek. Fő alapitói ezen prépostságnak Kálmán s II. Béla voltak, s a hiteles levéltár most is egy a legnevezetesebbek közül való, ámbár IV. Béla alatt a tatároktól semmivé tétetett. Az idevaló hegyeken igen sok vörös és fejér, fekete és fejér, kék és fejér csikos márvány töretik, s helyben asztalnak, szobornak, oltárnak, sirkőnek dolgozzák fel; továbbá találtatik itt számos mesterember, a vásárok pedig különösen sertésre nézve nagy fontosságuak. F. u. a jászói prépostság, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Meczenzéf.
