Mályinka
Mályinka, magyar falu, Borsod vármegyében, a Bikkhegy között szük völgy-katlanban, Miskolcztól 2 1/16 állomásra; észak-nyugotra Dédes, északra Tardona, keletre ludnai puszta s Varbó, délről a diósgyőri határban alsó és felső hámor, nyugotra Visnyó. Határkiterjedése, a hozzá foglalt Ördöglyuki pusztával, melly többnyire hegyes erdőség 4410 hold, ebből 30 h. belsőség, 621 h. szántóföld, 289 h. rét és legelő, 25 h. szőlő, 3375 h. erdő, 70 hold ut, mocsár stb. Felszabadult urbériség 22 3/4 telek. A vidék északnak és délnek kopasz gerinczekben emelkedő hegy szirtek által szaggatott gazdag erdőségekkel koszorus hegyektől zárt, nyugotra alacsonyabb hegyeken át téres kilátás nyilik, északnyugotnak pedig az ős emlékü dédesi vár romjai emelik a vadregényes vidék szépségeit; maga a helység azonban kerek gödörben, hol a hegyekről összefutó víz mocsárja légvonal által is alig tisztitva büszhödik, egészségtelen helyen fekszik. A szántóföld jó minőségü fekete föld, s hozzájárulván a lakosok szorgalma, minden gabonanemet jól terem, szőlő csekély, sokkal több figyelmet érdemel a gyümölcs tenyésztés, melly tekintetben Mályinkát e vidéken elsőnek lehet mondani; terem itt igen sok szilva, s alma, melly utóbbi jóságáról hires a vidéken. A nagy kiterjedésü erdő szinte sok hasznot hajt mind az uraságnak, mind a lakosoknak, sertés azonban inkább csak házi szükségre tenyésztetik. Szarvasmarhát sokat tenyésztenek, munkájokat a lakosok leginkább ökrökkel végzik, s régebben köztük a ló egészen ritkaság volt, csak mióta a fuvarozás köztük divatba jött, kezdik a lótartást inkább megkedvelni. Van a határban palakő-bánya, egyszersmind épületnek való darázskő s mészkő is ásatik. Lakosok száma 596 lélek, kik közül 34 r. kath., a dédesi egyházhoz tartozik; 24 zsidó, 538 pedig reformatus, s ezeknek helyben van anyaegyházuk, nyelvkiejtésük a vidékiektől különböző s hasonlít a gömöri tótos kiejtéshez, s azt is tartják rólok, hogy e vidékre Gömörből szakadtak, különben erkölcsük igen szelid, különösen becsület tudók, s e tekintetben leginkább kitüntetik magokat a vidék lakosai közt, gyermekeik tanitására dicséretes gondot fordítanak, s a helységben alig találkozik egyén, ki irni, olvasni nem tudna. Különös szokásként megemlitendő köztük, hogy vidékről szeretnek házasodni, a nászmenet felczifrázott, szalagozott ökrökkel történik, a lakodalmat 2–3 napig is megülik, s ezért e vidéken leghiresebbek a mályinkai lakodalmak. A helységnek van egy kis malma. A helység feletti hegy északi oldalából ered a Nyögő ér, melly Varbó, Parasznya, Radistyán, Lászlófalva s Kápolna helységeken keresztül folyván Szent-Péter városán tul szakad a Sajóba. Birtokosok e helységben: Szathmári Király József, Szathmári Király György, Latinák Márton s t b.
