Tihany
Tihany, magyar m. v., Zala v., a róla nevezett félszigetben, egy hegyoldalban, mellyet az emeletre épült apátsági lak., s két-tornyu szentegyház koronáz. Lakja 535 kath., 304 ref., s mindenik felekezetnek saját plébániája van itt. A hires tihanyi viszhang, melly több szótagokat vissza ad, a hegytetőn álló apát szentegyház északi oldalánál képeztetik: ahhoz ütődvén, s arról verődvén vissza a kiáltott szó. Innen egy meredek szorosságon lehet menni a Balaton partjára, hol kecskeköröm alakú kövek nagy mennyiségben szedetnek, s ezek megvásárlására az idegenek a helybeli pórgyermekek által tömegenkint ostromoltatnak. A tihanyi hegyfok északkeleti oldalában, sziklákba be vésett remete lakok, s ezekben az oltárok, kápolnák még épségben láthatók; egyszersmind innen felséges kilátás esik a Balaton sima tükrére, s az ezt övező erdőkkel és szőlőkkel koszoruzott hegysorokra. A félsziget keleti részén, hol a Balaton szélessége nem több 300–400 ölnél, s mélysége 15–24 öl, van egy rév, mellyen Somogyba szoktak átjárni. A tihanyi félsziget kerülete mintegy 1 mfd. lehet, s az egész tőlcsér alakú, mellynek legmélyebb völgyében 2 tó hely látszik. Szántóföldje bőven volna, de csak közép termékenységü; erdeje elég, szőlőt is mível; a Balatonban pedig sok gárdahalat fog. F. u. a helybeli apátság, melly 1055-ben alapittatott a Sz.-Benedek szerzetesei számára. Ut. p. Veszprém.
