KŐSZEG.
KŐSZEG. Ginsium, Güns. Szabad Királyi Város Vas Vármegyében. Fekszik Sopronhoz négy mértföldnyire, lakosai leg inkább katolikusok, és evangelikusok, németek, és magyarok Turótzi László méltán nevezte vala gyönyörűséges lakó helynek e’ Várost, melly szabadságát, nem pénz, vagy kérlelés; hanem örök emlékezetre méltó vitéz tselekedete által nyerte. Köszeg már a’ régi időben is olly mező Város vala, mellynek erőssítése végett gondoskodott vala KÁROLY Király 1336dik esztendőben kőlt levele szerént, mellyben azt parantsolá a’ Köszegieknek, hogy a’ Város fallal, sántzal, és árokkal bé kerítsék, mellynek tellyesítésére azt is rendelte, hogy tíz esztendeig semmi féle adót ne fizessenek. Meg újjíttatá e’ parantsolatot LAJOS Király is, 1343dik esztendőben Visegrádon kőlt parancsolattya által. Meg is erőssíttetett vala e’ Város az akkori mód szerént; mindazáltal az Ozmanokon nyert győzedelmét, nem annyira akkori erősségének, mint Jurisics 442Miklós okos vezérlésének, és az akkori Polgárok jeles vitézségjeknek kell tulajdonítani. Lást e’ tsudálkozásra méltó győzedelemnek le írását, Rosnák Mártonnak munkátskájában, a’ ki Lékában Sz. Ágoston szabásait követő szerzetes Pap va,a ’s a’ Város ostromoltatásának leírásán kivűl, azokat a’ leveleket is közlötte a’ Világgal, mellyekben FERIDNÁND Király a’ Kőszegi Polgároknak példás vitézségjeket meg esméri, magasztallya, és meg is jutalmazá. Az egyik levélben ezeket lehet olvasni, melly kőlt Bétsben. „In Dominica Cantate, Anno Domini M.DXXXIII:, Habentes etiam racionem fidelium serviciorum Judicis, Juratorum, ceteroumque Civium, et totius Communitatis Oppidi Kewseck, que iidem strennue ac fortitre in conservatione ac defensione ipsius Oppidi, tempore, ut paemisimus, obsidionis, non sine aperto periculo vitae eorum, effusioneque maxima eorum sanguinis, et nece fratrum suorum exhibuerunt, et imenderunt. Eosdem universos Cives, modernos scilicet, s futuros, ab omni solutione tricesimarum, tributorum, theloniorum ubivis in Regno nostro Hungariae, tam in terris, quam super aquis exigi solitorium, in perpetuum eximendos, et supportandos, ac liberos esse duximus: imo eximimus, supportamus, liberosque facimus praesentium per vigorem.” A’ más levele ugyan e’ Királynak, melly német nyelven kőlt vala 1533dik esztendőben Májusnak hetedik napján, hasonlóképen nagyon magaszallya a’ Kőszegieknek vitézségjeket, ’s őket olly szabadsággal jutalmazá meg, mellynek ereje szerént húsz esztendeig a’ mit magok számokra alsó Ausztrián által vittek, minden vám, vagy harmintzad fizetés nélkűl szabadon vihették. Ámbár e’ nevezetes győzedelem’ alkalmatosságával vala Kőszeg Városa szakasztva Magyar Országtól, és Ausztriához tartozott; mindazáltal kisebb ditsőségére ez nem válik a’ Magyar Nemzetnek, mert a’ mint az akkori időbéli írat nyilván bizonyíttya, a’ hadakozó Tisztek között ezek a’ Magyarok valának: Erdős Pál, Bedöcs Miklós, Bedöcs András, Markó Bálint, Csó Mihály, Vörös Benedek, 443Forintos Mátyás. MCDLXXXIIIdikban MÁTYÁS KIRÁLY Kőszeg Városát ostrommal meg vette; de e’ nagy Királynak halála után 1490dikben MAKSZIMILIÁN Ausztirától smert függővé tette, ’s illyen állapattyában maradott vala, míg végre 1647dikben ismét Magyar Országhoz kaptsoltatott, és 1694dik esztendőben a’ Szabad Királyi Városok közzé számláltatott. A’ felső Város nem nagy; ebben van amaz árokkal körűl vétetett Vár is, melly H. Eszterházy Uraságé, ’s a’ Város is kőfallal, tornyokkal, és árokkal vala bé keríttetve; de a’ külső Városok, úgy mint a’ Sziget, a’ temető tájja, ’s a’ Magyar külső Város elég nagy helyet foglalnak el. Háromszor tsak nem egészszen el égett, a’ mint ezt az a’ felűl írat bizonyítá, mellyet a’ most élők közzűl is a’ Jezsuiták Templomjok előtt helyheztettetett Sz. Florián képének alatta sokan olvastak:
Ter prius exustam flammis
hanc protege posthac
Urbem Divi hujus flumine
Sancta Trias!
hanc protege posthac
Urbem Divi hujus flumine
Sancta Trias!
Ismét újj égést szenyvedett 1778dik, és 1779dik esztendőben, de a’ boldog emlékezetű THERÉZIA Királynénak segítségével, még szebben fel épűlt. Az 1777-dik esztendőbéli szerentsétlen égéskor a’ hertzegi Váron kivűl 208 házak égtek el; ’s Gróf Zsigray Uraságnak huszonnégy ezer forintot érő könyvtárja is elégett külömbféle nevezetes régiségekkel egyetemben; az utólsó égéskor pedig 283 házak, ’s 24 emberek szerentsétlenítettek. A’ lakosok rész szerént kereskedés, rész szerént külömbféle mesterségeknek folytatása, posztó szövés, és gazdáskodás által élnek. Belső két egymás mellett épűlt Szentegyházaikon kivűl, külömbféle díszes épűletekkel is ékesíttetik e’ Város, kivűl pedig az Evangelikusoknak is van imádság házok, melly nem régen építtetett. A’ kűlső Városban minden héten két sokadalom (héti vásár) tartatik; a’ belsőben pedig rend szerént való űléseít tartya a’ Királyi Tábla, melly 1724dikben állíttatott fel itten. Nevezetes továbbá itten az az Árvák háza, mellyben most 102 ifjú, és hat leány neveltetik. Nem kevéssé nevezetesíti e’ Várost a’ benne lévő Collegium, és Gymnasium 444is, melly a’ Jezsuitáknak eloszlások után, a’ Piaristán rendén lévő Szerzeteseknek adattatott által. Már 1689dik esztendőben, ámbár ekkor tsak a’ Grammatikáig taníttattak az ifjak itten, mindazáltal 201 tanítvány számláltatott benne: minekutánna pedig még két Tanítók rendeltetének ide kőzel 600ra is fel ment a’ tanúlóknak számok. Méltán dítsekedhetik tehát ez a’ híres Oskola, holott mostan is tellyes serénységgel taníttatik az Ifjúság, hogy falai között számos nevezetes, és nagy férfiak nevekedtek. Itten tanúltak Eszterháziak, Batthyániak, Erdődiek, Révaiak, ’Sigraiak ’s a’ t. Ebben tanúlt ama néhai nevezetes Fekete György, és Nitzky Kristóf is, kik idővel Ország Bíráivá lettek. Ebben tanúlt Hadik András is, a’ ki sok nagy érdemei által, a’ hadi Tanátsnak Előlűlője (Prézese) vólt. Ebben tanúlt ama nagy tudományú T. T. Rájnis József is, a’ ki egy a’ Magyar Fő Poetáink közzűl. Ebben tanúlt T. T. Fabchich József Király Professzor Úr is, a’ ki most egy régen kívánt nagy szótárnak készítésében igen férfiasan foglalatoskodik, mellynek Prodromusát a’ jövő esztendőben nyomtatásban fogja közölni a’ Hazával. Gyönyörűséggel emlékezem a’ múlt esztendőbéli útazásomban arra az örömre, melly engemet ennek a’ nagy érdemlő, ’s tudományú Férfinak első megesmérkedésével fel hevített vala; ’s reménylem, hogy mind a’ két Haza nem közönséges örömmel fogja fogadni igen jeles munkája, és ezt a’ jelentést akkor nem dítséretnek; hanem az igaz érdem kinyilatkoztatásának fogja tapasztalni. Bár tsak olly szerentsés lehetne betses, és igen szűkséges munkájának ki adásában, mint annak érdeme kívánnya! Itten szűletett vala Faludi Ferentz is, a’ ki külömbféle jeles munkái által a’ Hazában eléggé esméretes, ’s ama híres Gisecke is. Nem tsuda, hogy olly számos nevezetes Férfiak neveltettek a’ Kőszegi Oskolában; mert a’ szükséges oktatáson kivűl e’ Városnak környéke igen kies, és ártatlan mulatságokkal kínállya az ifjúságot, mellyekhez jó eleve hozzá szokván, nem vágyodnak a’ tsiklándozóbb veszedelmes gyönyörködésekre, ’s nem idegenkednek el a’ tanúlástól. A’ Kőszeg deákság valamerre 445fordúl, kedves mulatságot találhat. Nyári nap kelet felől Gyöngyös vize a’ kertek alatt folydogál: téli napkeletre hajló vidékje pedig erdős, holott Zablántz és Ketskekút friss vízzel kedveskednek. Dél felé hűvös erdők között Zsidány, Pleygraben, és Klastrom de Batsmonostra nevű helységekre mehetsz, északra hajol a’ Sopron felé tsinált ország út, erdős dombok, és hegyek között; ’s a’ le folyó Gyöngyös vize élteti a’ gyönyörű réteket. Nap nyugot felé szőlős, gesztenyés, és mindenféle gyűmöltsös kertyei, erdős hegyei, és gyönyörű völgyei vagynak; leg érzékenyítőbb hely ezek között az, mellyben hét forrás, friss vizét ki lövelli. Itten vala az 1797dik esztendőbéli hadra fel ültt Nemeseknek Ispotállyok, ’s ugyan azon hadi seregnek egy része vidékjén tartózkodott. Lásd felőle a’ Magyar Újságokat. Határja termékeny, kivált némelly helyeken, bora jó, javai külömbfélék, eladásra kiváltképen alkalmatos módgyok van; nem külömben a’ kereskedésre is, levegője tiszta, és egészséges.
