’Αδεια,
’Αδεια, a büntethetetlenség előleges biztosítása valaki számára olyan szándékolt tettért, mely rá nézve személyes veszedelemmel járhatna (venia, fides publica, magyarra hol «személyes biztonságnak», hol «büntethetetlenség»-nek, hol «szabadság»-nak, sőt «engedély»-nek is fordítható). Demosthenes, mint kitüntetést, a koszorúhordás jogával együtt említi (Mid. 525, 2). Különösen idegeneknek és rabszolgáknak adott ilyen α-t az athenaei nép, hogy az alkotmány épségét fenyegető büntények ügyében feljelentést (μηνυςις) tehessenek (Lys. Agor. 55. Andoc. myst. 12, 15. Plut. Pericl. 31); de, ha a vád hazugnak bizonyult, a feljelentő halállal bünhődött. Az állampénztárnak adós polgár adósságának törlésére, rendkívüli vagyonadó (hadiadó, εισϕορα) szedésére, továbá szent pénzek egyéb czélra forditására és az antinia megszüntetésére is csak ilyen előleges engedély mellett volt szabad javaslatot tenni, s az engedély megadásához ez esetekben legalább 6000 szavazat volt szükséges. Demosth. Timocr. 715. 6. Felirat Dittenbergernél, Syll. 14, 15 és kk. A közadós αδεια nélkül nem szólhatott a népgyűlésen. Rendesen a népgyűlés szavazta meg, a tanács csak kivételes esetekben. – Irodalom: Goldstaub, de αδειας notione et usu in iure publ. Att. (Boroszló, 1889). GY. GY.
