Acclamatio, valamely gyülekezet tetszésének, örömének, sokszor azonban nem tetszésének (adversa, Cic. de or. 2, 83. ad Qu. fr. 2, 3, 2) nyilvánítása taps (plausus) vagy zúgás kíséretében. Egyes alkalmakkor hagyományos acclamatiók dívtak; így az új házasoknál: Talassio (Liv. 1, 9.) vagy io hymen hymenaee; diadalmeneteknél: io triumphe (Hor. od. 4, 2, 49); népszerű szónokoknál: bene et praeclare! belle et festive! non potest melius! pulchre, bene, recte! (Cic. de or. 3, 26. Hor. ars poet. 428). Acclamatióval fejezte ki a nép örömét új hadvezérek megválasztásakor, új törvények kibocsátásakor, vagy ha a császár vagy valamely kiváló államférfiú a szinházban megjelent. Hor. od. 2, 17, 25. Az volt a neve azon hizelgő szerencsekivánatoknak és határozatoknak is, melyeket a senatus a császárok részére hozott. L. Scriptores historiae Augustae. V. K.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.