Achaei
Achaei, ’Αχαιοι. – 1. Szűkebb értelemben a Pontus Euxinus északkeleti részén lakott néptörzs. Ovid. ex Pont. 4, 10, 27. Strab. 11, 758. Vell. Pat. 2, 40. – 2. Phthiotis lakói Thessaliában. Herod. VII, 132. Liv. XXXII, 32. – 3. Homerusnál az összes görögöket jelentette (II. I, 254. VII, 124. Odyss. XI, 168, 481 stb.), különben pedig a görög nép egyik főtörzse; a monda Achaeustól, Xuthus és Creusa fiától, Hellen unokájából származtatja őket. A hagyomány szerint ez a leghatalmasabb és legelterjedtebb görög törzs eredetileg Phthiotisban, Thessaliában lakott; innen később délre, Peloponneususba vándorolt, Argolisban és Laconiában leigázta a pelasgusokat. Más hagyomány szerint Achaeus Atticától (l. Achaeus, 1) visszament szülőhazájába, Thessaliába, honnan csak fiai, Archander és Architeles, vonultak Peloponnesusba, melyet Arcadia kivételével egészen meghódítottak. Argosból és Laconiából a Heraclidák szorították ki őket, és a dór vándorlás után Peloponnesusnak a róluk nevezett részében laktak, melynek neve azelőtt Ionia vagy Aegialea volt. Egyébiránt Görögország történetében igen nagy szerepet játszottak; az ő nevükhöz fűződik a legrégibb herosi világ legtöbb mythusa a nagy thessaliai és dór népvándorlások előtt. Az utolsó hellén harczokat is e szabad törzs vívta a világhódító rómaiak ellen, mígnem Achaja néven római provincia lőn. – 4. Az északi Peloponnesus Achaia nevü tartományának lakói (l. Achaia). K. J.
