Amphora
Amphora, αμϕορευς, öblös, rendszerint lefelé vékonyodó testű edény szűk nyakkal, kisebb-nagyobb nyilással, nyakán alkalmazott két füllel (diota, Hor. od. 1, 9, 8), tölcséralakú talppal. Egy másik válfaja hengeralakú s lent talp helyett csúcsban végződő, a melylyel a földbe szúrták vagy külön állványra helyezték. Aranyból (Hom. II. 23, 92), kőből, üvegből, rendesen azonban agyagból készült a fazekas korongján. Hor. Ars poet. 21. Méretei ép oly változatosak mint használata. Rendesen bor tartására szolgált. Hom. Od. 9, 204. Hor. carm. 1, 36, 11. Ilyen bortartó a.-kat mutat a 63. á., mely pompejii borkereskedő czégérét képező agyag relief után készült. Az agyaghordókban kiforrt bort a.-kba töltötték, dugaszszal (suber, cortex, Hor. carm. 3, 8,10) látták el, gipszszel vagy szurokkal lepecsételték és a bor faját és korát jelölő etiquette-tel (nota, pittacium) a kamrába, borraktárba helyezték (horreum, apotheca). A panathenaei játékokban győztesek szentelt olajjal megtöltött a.-kat nyertek jutalmúl; ezek a panathenaeai a.-k (64. á.) a dárdát vető Athena festett képével és valamely versenyjelenettel voltak diszítve (l. vasa); a.-ban tartottak azonkivül mézet, tejet s más folyadékot is. Szerepel a halotti cultusban is és vagy a sirt ékesíti (a. prothesis, lutrophorus) vagy a halott hamvait fogadja magába (Hom. Od. 24, 72); a.-ban gyűjtötték néha a szavazatokat is. – Mértékegység: a görögöknél a rendesen μετρητης-nek nevezett hígmérték á. név alatt is fordul elő, = 39,39 l.; a rómaiaknál az a. a Kr. e. I. század óta a régi quadrantal általános elnevezése, mint ilyen = 26,26 l.-t tesz ki és 2 urnát, 8 congiust tartalmaz (l. Függelék, A, I, 9). A.-k szerint határozták meg, mint most tonnaszámra, a hajók nagyságát. L. N.
63. Bortartó amphorák.
64. Panathenaeai amphora.
