Andocides
Andocides, ’Ανδοκιδης, Leogaros fia, szül. Athenaeben 440 körül (életrajzirója szerint 468), egyike a tíz attikai szónoknak. Előkelő családból való volt, egész életében inkább gyakorlati államférfiú (bár annak sem kiváló) és kereskedő, mint szónok. Belebonyolódott, még fiatal korában, az Alcibiades- (l. o.) féle herma-csonkítók (l. Hermae) pörébe, melyben a bűnösök megnevezésével helyes nyomra vezette a biróságot. Hitelt nem érdemlő tudósítás szerint atyja és testvérei ellen is terhelő vallomást tett, de aztán megmentette őket a gyanútól. Felmentették, de mivel egy (őt névleg nem említő) néphatározat ατιμια-val (l. o.) fenyegette, eltávozott hazájából, s több évet töltve Macedoniában a Cyprusban (hol kereskedelmi vállalatokkal vagyont is szerzett), csak 411 tavaszán tért vissza Athenaebe. Ott a négyszázak börtönébe vetették, melyből megszabadulva, ismét kereskedéshez fogott külföldön. 407-ben ismét visszatérve, elmondta beszédét «visszatérése ügyében», de siker nélkül. Harmadszor is eltávozott tehát és csak a harmicz zsarnok bukása után, 402 körül tért ismét haza. Ettől kezdve újra nyilvánosan is szerepelvén, 399 végén ενδειξις-t adtak be ellene az ατιμια átlépése miatt, mely alkalommal a «mysteriumokról« cz. beszédével fényes diadalt aratott. Később (392) követségbe ment Spartába a tervezett béke ügyében, de ezért a szerepléséért (életirója kétséges tudósítása szerint) ismét számkivetették. Négy teljes beszéde, köztük három valódi, maradt ránk, melyekben egyszerű, mesterkéletlen, cziczomátlan szónoknak bizonyúl. Ezek idői rendben: χat ’Αλκιβιαδου (415), nem tőle való; 2. περι της εαυτου καϑοδου («visszatérése ügyében», 407); 3. π. των ηυοτηριων (399); 4. π. της προς Δακεδαιμονιους ειρηνης (a béke ügyében, 392/1). Kéziratok: mint Antiphonnál (l. o.), kivéve az Oxoniensis N.-t. – Irodalom: Kiadások: Editio princeps, Aldus Manutiusnál (1513); külön: Schiller (Lipsiae, 1835); Blass (Teubnernél, 2. kiad. 1880); Lipsius (Leipz. 1890); Hickie (London, Macmillan,1885). Együtt a többi szónokokkal: Reiske, Bekker, Dobson, Baiter és Sauppe, Müller kiadásaiban. Szakmunkák (többnyire a szövegre vonatkoznak): Linder G., de rerum dispostione ap. Antiphontem et A. (Upsal. 1859); Francke, Üb. die Echtheit der Friedensrede des A. (Greifswald 1888); Zutt, Die Rede des A. π. τωνμυστ. etc. (Mannheimi gymn. progr. 1891). V. ö. Blass, die attische Beredsamkeit (2. Aufl. I. 1887. 280–339). GY. GY.
