Antestari, Antestatio
Antestari, Antestatio (ανα, an, am és testari) a tanúnak való felhívást s az ezt kisérő eljárásmódot jelentő kifejezés. A panaszosnak joga volt rá, hogy a vádlottat ott szólíthassa föl a törvény előtt való megjelenésre (in jus vocare), a hol épen találkozott vele (Dig. 2); ha a vádlott vonakodott, akkor a panaszos, ha alkalmas tanúja volt rá, hogy a szabályszerű fölszólítást megtette, erőszakhoz (manus injectio) nyúlhatott (obtorto collo rapere in jus) a vádlottal szemben (Cic. legg. 2, 9. Hor. Sat. 1, 9, 68 skk.), ha csak ez kezest (vindex) nem állított. Dig. 2, 4, 22, 1. Gaj. 4, 46. A tanúul fölhívás így történt: A panaszos fél egy tanúskodásra képes polgártól azt kérdezte: «licet antestari?», igenlő válasz («licet») esetén e szavak közt, «memento, quod tu mihi in ea causa testis, eris», háromszor meghúzta a füle czimpáját (Plin. n. h. 11, 103: est in aure ima memoriae locus, quem tangentes antestamur. V. ö. Verg. Ecl. 6, 3). Becstelenek (infames, intestabiles) ellen tanú nélkül is lehetett alkalmazni erőszakot, nőkkel s hivatalos személyekkel szemben azonban egyáltalában nem. Dig. 2, 4, 2; 4, 6, 26, 2. Val. max. 2, 1. 5. CS. JÓ.
