Apollinarius, Apollinaris, ’Απολλιμαριος. ’Απολλιναρις. – 1. Laodiceából, a Kr. u. 4-ik század legbefolyásosabb és legtermékenyebb egyházi iróinak egyike. A rhetorikának már fiatal korában ünnepelt mestere volt szülővárosában, a hol 362-ben püspökké lett. Számos művei nagyrészt a ker. vallásnak a pogányok ellenében való megvédésének vannak szentelve. Mikor Julianus 362-ben rendelettel tiltotta meg a keresztényeknek a classikus irodalommal való iskolai foglalkozást, A. ezt egy hasonló fajta ker. irodalom megteremtésével akarta ellensúlyozni. Így foglalta az ó-testamentum történeteit 24 könyvben homerusi versekbe, írt comoediákat Menandernek, tragoediákat Euripidesnek és lyriai költeményeket Pindarusnak szellemében; de mindezekből semmi se maradt korunkra. Kétes, vajjon tőle való-e a görög anthologia két A. nevet viselő epigrammája (Anth. Pal. XI, 399, 421). Fennmaradt a zsoltároknak hexameterekben való paraphrasisa, kiadva Turnebustól (Paris, 1552). Ezeken kivül írt számos prózai munkát. A.-t az egyház az eretnekek közé számitja, miért is műveinek csak egy részét menthették meg az utókor számára hivei különböző álnevek alatt, – Irodalom: Ludvich, Herm. XIII, 1878; Königsberger Studien, I. 1887. Dräseke, Ztschr. f. wiss. Theol. XXXI, 1888. – 2. L. Sidonius. – 3. L. Sulpicii, 25. P. V.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.