Aristocrates
Aristocrates, ’Αριστοκρατης. – 1. Az arcadiai Orchomenus királya, ki a második messeniai háborúban a messenebeliek szövetségese volt, de a spartaiaktól megvesztegettetve, amazokat elárulta, mi miatt az arcadiak megkövezték (Callisth. Polybiusnál IV, 33. Plut. ser. num. vind. 2) és a királyságnak véget vetettek. Paus. 4, 17, 2; 22, 1; 8, 5, 13. Arcadia s Messenia történetében egyébiránt sok a mesés, sőt hamisított dolog. V. ö. Hiller v. Gaertringen. Zur ark. Königsliste des Paus. 1890. – 2. Előkelő athenaei polgár, azoknak a vezéreknek egyike, kik Kr. e. 406-ban az Arginusae szigetcsoportnál győztek, de mivel a vihar miatt az elesettek holttesteit el nem temethették, az athenaeiek által halálra itéltettek. Xen. Hell. I, 5, 16. Thuc. 8, 89. Lys. 12, 16. V. ö. E. Curtius, Griech. G. II.6 765. – 3. Spartai író, ki hazájáról egy régiségi és történelmi művet írt Λακωνικα czimen; e művet Pamphilus és Plutarchus is felhasználták. Töredékei: Müller, Fragm. hist. Graec. IV. pag. 332 et sequ. V. ö. Susemihl. Litt. Gesch. II, 355. – 4. Athenaei polgár, ki Kr.e. 352-ben Charidemus érdekében egy javaslattal állt elő, mely ellen viszont a thriabeli Euthycles egy törvénysértési váddal (γραϕη παρανομων) lépett föl; ezen Euth. érdekében írta Demosthenes híres beszédét A. ellen. (κατ ’Αριστοχρατους). V. ö. Blass. Att. Bereds. III.2, 1, 292. K. J.
