Atella
Atella, ’Ατελλα,Campania városa Capua és Neapolis között, m. romok a középkori Aversa közelében, eleinte oscus, aztán campaniai, majd római municipium, végre gyarmat; híres a róla elnevezett fabula Atellanáról (álarczos, állandó jellemalakokkal biró bohóság). Cic. ad. fam. 13, 7. ad. Q. fratr. 2, 14. Liv. 22, 61. 26, 16. 27, 3. é. t. – Irodalom: Beloch, Topogoraphie, Geschichte und Leben der Umgebung Neapels im Alterthum, Berlin 1879 és Campanien, Breslau 1890. Dictionnaire des antiquités Grecques et Romaines-ben Atellanae Fabulae Boissiertől. Hilberg, Tiberius-Pappus und Atella, Wiener Studien XIII (1891), 167 köv. Menk, De fabulis Atellanis, Berolini 1840. v. ö. A római költészet legrégibb emlékei (Kézdivásárhely-kantai róm. kath. gymn. értesítő) 1882. B. G.
