Britannicus
Britannicus, tulajdonképen Tiberius Claudius Germanicus Britannicus Caesar, Claudius császár és Messalina fia, sz. Kr. u. 42 febr. 12-én. Seton. Claud. 27. Dio Class. 60, 12. Atyja után előbb Germanicusnak nevezték, később a senatus a Britannicus melléknevet ruházta reá. Messalina megöletése után Claudius császár unokaleányát, Agrippinát vette nőül, a ki mindent elkövetett, hogy Claudius a saját fia, B. mellőzésével Agrippina mostoha fiát, Nerót jelölje ki utódának. Ebből gyülölség és családi ármány származott, B.-t pedig mostoha anyja mindenképen becsmérelte és jóformán fogva tartotta. Dio Cass. 60, 32. Tac. ann. 12, 25. 41. 13, 16. A dőre Claudius 50-ben Nerót csakugyan adoptálta, consullá tette és saját leányával, Octaviával házasította össze. De utóbb mégis csak saját fia felé hajlott és e miatt Agrippina férjét megmérgeztette és saját fiát juttatta a trónra. Nero azonban anyjával rövid idő alatt meghasonlott és midőn a bosszús Agrippina állítólag B.-t akarta felléptetni trónkövetelőnek, Nero előbb B.-t mérgeztette meg (55 febr. 13.) majd anyja megölésére bérelt orgyilkost. Tac. ann. 13, 14 s köv. Sueton. Neor 33 s köv. B.-ban kiveszett Claudius császár családja. Titus császár B.-nak, ifjukori barátjának arany szobrot állított a palotában. Sueton. Tit. 2. V. ö. Lehmann, Claudius u. Nero. 335 s k. l. Schiller Herm., Gesch. der. röm. Kaiserzeit (I, 314 s k. l.) és Gesch. der röm. Kaisertums unter Nero (1872) M. L.
