Carneades
Carneades, Καρνεαδης, az africai Cyrenéből (214–129). Kezdetben a stoához csatlakozott, de főként az Arcesilaus kételyeitől indíttatva, a stoikus iskola dogmatikus bizonyossága helyett a viszonylagos igazság felé hajlott; minek kövekeztében enyhíté a stoikus erénytan szigorát és visszatért az eredeti platonikus eszmékhez és így alapítója lőn a harmadik azaz új academiának. Érdeme, hogy a Plato iskolájának hagyományát szakadatlanul megőrizte. Minthogy a bizonyosság fokát a tudás kérdésében a véges elme határai közt elérhetetlennek tartá: jótékonyan ellenőrizte mindkét iskola túlzásait; de ép ezért inkább dialectikus tehetségét fejleszté ki. Ő volt egyik tagja azon követségnek, mely 156/5-ben Rómában járt, hogy az athenaieknek Oropus feldúlása miatt rájuk kiszabott 500 talentum bírság alól való feloldozását kieszközölje. A cselekvés ethikai rugójáúl az Arcesilaus észszerű indoka (ευλογον) helyébe az elfogadhatót (πιϑανον) tette, mi a határozott jellemű római felfogással ellenkezett. Plut. Cato major 22. Mint Arcesilaus, ki Diog. Laërt. 4. 30 szerint épen kétkedő habozása miatt nem írt könyvet, nem hagyott hátra semmi irott művet, mert a neve alatt fenmaradt leveleket, melyeket Ariaratheshez, Cappadocia királyához írt volna, maga Diog. Laërt. is kétes hitelűeknek jelzi. Meghalt 85 vagy más számítás szerint 90 éves korában 129/8-ban. Rávonatkozó helyek. Sex. Emp. Math. VII,173, 175–182. Cicero Acad. II, 6, 16. Val. Max. VIII, 5. Cicero Fin. III, 12, 41. de or. II, 38, 161. III, 18, 68. Suidas Καρνεαϑης. Monographiát írt róla Roulez, De Carneade Cyrenaeo philosopho Academico 1825. Kitünő jellemzését adja Lewis A philosophia története czímű munkájában II, 138 és köv. lapjain (Dr. Bánóczi József fordítása szerint, Budapest 1877, az Akadémia könyvkiadó vállalatában). Nagy Ferenc, A bölcs. tört. Kecskemét, 1896, 74 és köv. l. H. I.
