Critolaus
Critolaus, Κριτολαος. – 1. A lyciai Phaelisből, Peripatetikus bölcsész, Ariston utódja, ez iskola feje. Részt vesz azon emlékezetes követségben Kr. e. 155-ben, melynek föllépése Rómában a bölcselmi tanulmányok irodalmi művelésére korszakos hatást gyakorolt. Komoly bölcselmi és tudományos jelleme volt működésének. A szónoki ügyességet kevésre becsülte, puszta mesterség (τριβη) számba vette, habár maga csinos, kerekded nyelven beszélt. Gellius n. a. 7, 14: scita et teretia Cr. Cic. de or. 2, 37, 155. 38, 160. A stoikusokkal szemben a világöröklétet vitatta egy περι της αιδιοτητος κοσυου cz. művében. Susemihl, Gesch. d. Gr. Litt. in der Alex. Zeit. 1, 153. A szónoklat ellen írott művében fordulhatott elé a Demosthenes megvesztegetésére vonatkozó izetlen adoma, melyet Gell. n. a. 11, 9 beszél el. Késő aggkorában hal el. Irányát jellemzi Cicero fin. 5, 5, 14. – 2. Egy achajai vezér, a ki az achajai szövetség elleni háború kitörését és Corinthus feldulását előidézte. A Scarphénál szenvedett vereség után nyoma vész. Cicero n. d. 3, 38, 91. Polyb. 38, 2 s köv. H. I.
