Demagogus
Demagogus, δημαγωγος, szószerint népvezér; e névvel jelölték különösen az athenaebelieknél azokat a népvezetőket, kiket a democratia elfajulása vetett vala fölszinre, kik a nép alsóbb rendű szenvedélyeinek hizelegve miden áron a hatalomra törtek s a felelősség alól kibúva az állam rendes fejlődésének nem egy ízben útját szegték, sőt az államokat alapjaibkan megingatták. Ama törekvést, mely a törvényes hatóság hatalmát korlátozni, a népgyűlések befolyását pedig mentül inkább erősíteni igyekezett, demagogiának nevezték. Athenae szabadelvű alkotmánya különösen kedvezett a demagogiának, mely a szólásszabadság (ισηγορια), a szónoki személyes tekintély örve alatt hallatlan féktelenkedéseket vitt véghez. A demagogusnak torzított, de alapjában való képét alkotta meg Aristophanes a nagyhírű «Lovagok» czímű vígjátékában, hol a hirhedt Cleont szerepelteti. Ez a bőrkereskedő Pericles halála után Eucrates lószőrkereskedővel és Lysicles juhkereskedővel nagy politikai hatalomra vergődik, a háború szítását önző czéljaikra használják és a vérengzéstől sem riadnak vissza. Míg a régi erkölcsök és a törvénytisztelet erősebb lábon állottak, a demagogia nem járt akkora veszedelemmel, sőt Pericles szereplése a nép erőinek okos felhasználásával Athenaet a virágzás legmagasabb fokára emelte. Csakhogy Pericles mérsékeltsége s lángeszű államférfiú tulajdonságai nem voltak meg utódaiban, kik az általa részben ledöntött, részben megingatott gátakon eszeveszett féktelenséggel rontottak keresztül-kasul. Már Thucydides azt mondja, hogy névleg fennállott ugyan a democratia, tettleg azonban az első polgár (Pericles) uralkodott, továbbá, hogy az utána következők egyenlőbbek voltak tekintélyben, s mivel mégis mindenik első akart lenni, a népet a törvényekre rászabadíták s a nép szája íze szerint határoztak a közügyekben. Thuc. 2, 65: οι δε υστερον, ισοι αυτοι μαλλον προς αλληλους οντεσ και ορεγουενοι του πρωτος εκαστος γιγνεσϑαι, ετραποντο καϑ ηδονας τω δημω τα πραγματα ενδιδοναι. V. ö. Oncken, Athen und Hellas. II. Schmidt Ad., Das perikleische Zeitalter. Kutzen, Per. als Staatsmann, valamint Pauli, Beitrag zur Würdigung des Kleon. K. J.
