’Εϕεσις
’Εϕεσις, a fölebbezés neve az attikai perrendtartásban. A heliaea mint souverarin néptörvényszék itélete alól nem volt további fölebbezésnek helye; az végérvényes (χυρια) volt s megsemmisítését csak akkor kérhette a vádlott, ha távollétében (in contumaciam) mondták ki s elmaradását igazolni tudta. A görög kitétel a semmiségi panaszra: την ερημον (t. i. διχην) αντιλαχειν (v. ö. a diaeteták itélete elleni fellebbezés terminusával Διαιτητης alatt: την μη ουσαν [t. i. διχην] αντιλαχειν). Ellenben sok eset volt a diaeteták itéletének megfelebbezésére a heliaeához (εϕειναι εις το διχαστηριον, εις τους διχαστας), miről bővebben l. Διαιτητης alatt. Aristoteles ’Αϑηναιων πολιτεια czímű irata végkép eldöntötte a tanács bizonyos itéleteinek megfelebbezhetésére vonatkozó kérdést is. E szerint felebbezhető volt: pénzbirságra (ετιβολη, l. o.) itélt tisztviselők ügye, kivált a pénzügyieké (Arist. 45, 2), s a δοωιμασια (l. o.) alkalmával visszautasított tisztviselők ügye (u. o. és 55, 2). Ugyancsak Aristoteles szerint is felebbezhető volt a község tagjainak (δημοται) visszautasító határozata is a polgárok lajstromába való beiktatás alkalmával (42. fej.), valamennyi ügy a heliaeához. A παραβολον-ról, a felebbezés alkalmával lefizetendő bánatpénzről közelebbi értesítéseink nincsenek, nemkülönben arról sem, hogy az egyes tisztviselőktől saját hatáskörükben kivethető pénzbirság (ετιβολη, l. o.) ellen mi módon s miféle tisztviselők pörvezetősége mellett történt a törvényszékhez való felebbezés. De hogy lehetséges volt, az CIA IV 2, 35 B, továbbá Lys. de milite 11, Aristoph. Darazsak, 770 és (Pseudo-) Lys. in Andoc. 21 helyek szerint kétségtelen. GY. GY.
