Epimenides
Epimenides, ’Επιμενιδης, istentől ihletett pap, jós és költő, kiről a források különbözőkép szólnak, s azért a tudósok között eltérők a nézetek; némelyek szerint Solon kortársa volt, maga is Athenaeben született, mint a Buzyges-család sarja, mások ellenben teljesen mythikus alaknak tartják. A hagyomány azonban Creta szigetét vallja hazájának, hol mint juhpásztor egyszer egy barlangban elaludt, s álma 40 évig tartott. Paus. 1, 14, 4. Fölébredvén, körülötte annyira megváltozott minden, hogy azt sem tudta, hol van. Testvére világosította föl, hogy mennyi ideig aludt, s ekkor hirdette ki a cretaiaknak, a kik «mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak» (sz. Pál idézi E. e mondását ad Tit. 1, 2), bizonyára az orphikus tanok alapján új kinyilatkoztatás gyanánt a világ keletkezésének titkát. E cosmogonikus munkáján kívül jóslatokat (χρησμοι) és engesztelő dalokat (χαϑαυοι) tulajdonítottak neki. Plutarchus szerint (Solon 12) az athenaeiek 596-ban elhívták, hogy a Cylon (l. e.) leölése miatt beszennyezett várost tisztítsa meg. E. az isteneket tényleg kiengesztelte, a város nyugalmát helyreállította, a Solon barátjaként hathatós előmozdítója volt az állami reformoknak. Viszont Plato szerint (legg. 1, 642 D) a perzsa háborúk előtt 10 évvel, tehát 500-ban ment Athenaebe, s a várost a dögvésztől megszabadította. Az athenaeiek ezért heros gyanánt tisztelték; de már ezek az ellentétes adatok, meg állítólagos hosszú élete (Diog. Laërt. 1, 111 szerint 154 évig élt) a mellett szólnak, hogy nehezen volt történeti alak. G. J.
