Expositio infantis, gyermek kitevés, a rómaiaknál ősrégi szokás volt. A patria potestasból folyó joga volt a családapának újszülött gyermekét magáénak elfogadni (tollere, suscipere) vagy el nem fogadni; gyermekét tehát, ha csodaszülött vagy nyomorék volt, kitétethette, ha előbb 5 férfirokonának megmutatta. Dion. 2, 15 (v. ö. Nevelés, 3). Hasonlóan rendelkezett a 12 táblás törvény is. Cic. legg. 3, 8. Állítólag már Romulus indítva érezte magát elrendelni, hogy minden fiút s az elsőszülött leányt föl kell nevelni. Dion. i. h. Daczára azonban mindezen korlátozásoknak s daczára annak, hogy a közvélemény mint erkölcstelen s természet ellen való tettet mindenkor elitélte a gyermekkitételt (Sueton. Cal. 5), mégis megtették azt kivált a szegények vagy egyenetlenkedő házasfelek ép gyermekeikkel is. Ter. Hec. 3, 3, 40. Dio 41, 1. Plin. ep. 10, 71 sk. Suet. gr. 21. A Germanicus halála napján született gyermekeket kitették, mert azt a napot szerencsétlennek tartották. Suet. Cal. 5. Törvényeket csak a Kr. u. 2. században kezdenek hozni ellene, a melyeket a keresztény császárok még szigorúbbakká tesznek (Dig. 25, 3, 4); de azért azután is fordulnak elő esetek. Lact. 5, 9, 15. 6, 20, 20–26., Tert. Apol. 9. CS. JÓ.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.