Flaccus.
Flaccus. – 1. L. Horatii, 6. – 2. C. Valerius Fl., egy argonautica czímű epos szerzője. A kézíratokban neve mellett Balbus Setinus melléknevek állanak, melyeknek jelentése bizonytalan. Életéről nincsenek adataink. Quintilianus egy helyéből (10, 1, 90) kiderül, hogy Kr. u. 90 előtt halt meg. Eposának bevezető verseiben művét Vespasianus császárnak ajánlja és szavaiból kiderül, hogy e verseket nem sokára Jeruzsálemnek Titus által történt feldúlása után (Kr. u. 70) írta. Hogy hol és mikor született, bizonytalan, de bizonyos, hogy Romában élt; úgy látszik, quindecimvir sacris faciundis volt. Egyike volt ama nem csekély számú latin költőknek, kik több irodalmi tanultsággal mint költői tehetséggel dolgozták fel az alexandriai kor tudákos görög költői nyomán a görög hitregékből vett tárgyakat. Az ő mintája a rhodusi Apollonius argonauticája volt. Meséjét mód nélkül elnyújtja és nem tudja eléggé művészi egészszé kikerekíteni. A vidékek leírásában, a jellemek rajzában, az indulatok szónoki hévvel való kifejezésében van némi erő, de stilusát homályossá teszik mesterkélt kifejezések, idétlen képek és hasonlatok és tudákos czélzások. Ezért nem tett hatást. Műve meglehetősen rongált állapotban maradt mireánk nyolcz énekben; az utolsó csonka. Annyi van hátra a meséből, hogy még több énekre tellett volna. – Kiadások: Ed. princ. Bononiae, 1474. Heinsius, 1680. Burmann, 1702 és 1724. Thilo, 1863. Bährens, 1875. Magyar ford. Fábián G. 1873. P. I.
