Harmodius
Harmodius és Aristogiton, ’Αμοδιος és ’Αριστογειτων, Pisistratus fiának, Hipparchusnak gyilkosai (514. Kr. e.), kik a gephyraeusok nemzetségéből származtak. A szép Harm. Aristogiton fiúkedvese volt s Hipparchus, ki szintén meg akarta nyerni, visszautasításra talált; e miatt való haragjában Harm. leánytestvérét mint méltatlant eltávolítá egyik ünnepen a canephoria körmenetből, melyre e czélból meg is híva volt. E sérelem miatt Harm. Aristogiton ösztönzésére az amúgy is elkeseredett nemességben összeesküvést hozott létre. A boszút a Panathenae ünnepre tervezték (Hecatombaeon 12-re), midőn a Ceramicusból az Erechtheumig vonuló körmenethez az attikai polgárok gyanú nélkül jelenhettek meg fegyveresen, remélvén, hogy az összes polgárok hozzájuk csatlakoznak; itt egy összeesküvőt a menetet felállító Hippiasszal bizalmas beszégetésben látván, árulásra gondoltak s elsiették a dolgot, és hogy legalább boszújokat kielégítsék, a városon át a Leocoriumnál foglalkozó Hipparchushoz siettek s leszurták. Hippias lélekjelenléte megakadályozta a további felkelést, Harmodiust a testőrség ott helyben levágta, Aristogiton pedig fogságba került s miután a kínpadon Hippias barátait jelölte meg az összeesküvés részeseiül, megöletett. Hdt. 5, 55 skk. 6, 109. 123. Thuc. 6, 54 skk. Jóllehet a zsarnokuralom csak 4 évvel később szűnt meg, mégis őket tekintették a szabadság visszaállítóinak (Plat. symp. 182. Aristot. pol. 8, 8, 9 B. 1311 A); herosi tiszteletben részesítették őket s emléköket különösen az asztali énekekben (παρονια σχολια, minő pl. a Callistratusé, melyet Arany fordított magyarra) ünnepelték (v. ö. CIA 1, 8. Bergk. lyr. Gr. 34, 647. Suid. ’Αρμοδιοι); az Acropolis feljáratánál tiszteletökre felállított első szobrok, melyeket Antenor készített s Xerxes elrabolt, elvesztek, két márvány másolat azonban fenmaradt s jelenleg a nápolyi múzeumban látható (434. á.). Utódaiknak is több kiváltság jutott osztályrészül, pl. a σιτρσις εν Πρυτανειω stb. SZ. I.
434. Harmodius és Aristogiton márványszobrai (Nápoly, Museo Nazionale).
