Jus italicum
Jus italicum, a lehető legnagyobb kiváltság, melyben római községek részesülhettek. Mivel a legtekintélyesebbek a coloniák voltak, talán csak ezek kapták, és pedig a tartományokban, hol ennek következtében a föld ex jure Quiritum képezte valakinek tulajdonát s az aztán a római jog formáit (usucapio, in jure cessio, mancipatio, vindicatio) alkalmazhatta. Eredetileg csak az italiai földnek volt meg ezen tulajdonsága és valószinüleg Augustus terjesztette ki először a tartományokra, midőn azon italicusoknak, kiknek helyébe veteranusokat telepített, a tengeren túl adott új lakóhelyet, csakhogy régi jogaikban csorbát ne szenvedjenek. Minden bizonynyal vele járt a libertas és immunitas is, miután voltak alsóbb rangú községek, melyek e két kiváltságot birták. Az első a helytartó beavatkozásától független községi kormányzatot biztosított, a másik pedig a fej- és földadómentességben állott. Minket ezen előjog azért érdekel közelebbről, mert Daciában is voltak városok, melyeknek jus italicuma volt. Ulpianus Dig. 50, 15. In Dacia Zermensium colonia a divo Trajano deducta juris Italici est. Zarmizegethusa quoque ejusdem juris est. item napocensis colonia et Apulensis et Patavissensium vicum, qui a divo Severo jus coloniae impetravit. K. BÁ.
