Libertinus
Libertinus, libertus. A fölszabadított rabszolga neve állampolgári viszonyát tekintve libertinus (vagy libertina), urához való viszonyát tekintve pedig libertus (vagy liberta) volt; eredetileg azonban libertus a fölszabadított, libertinus pedig annak a szabad állapotában született fia. Just. 1. 3 pr. Libertini sunt, qui ex justa servitute manumissi sunt. – I. A rabszolga manumissio (l. o.) által lett szabaddá; fölvette ura nomenjét s gyakran praenomenjét is vagy tetszés szerint választott mást, melyhez többnyire még neve járult cognomenül. A libertunusoknak a manumissio különböző módjai s a nyert szabadság mértéke szerint következő osztályaik voltak: 1) cives, 2) latini Juniani (l. o.). 3) dediticii (l. o.), 4) statu liberi v. liberti futuri (l. Manumissio). – II. A polgárokká (cives) lett libertinusok állapota. – 1. Közjogi tekintetben. Ezeket beosztották a tribusokba s a centuriákba s így szavazatuk volt a nép gyülésein. Befolyásuk azonban alig nyomott valamit a latban, mert csekély vagyonuknál fogva a legalsóbb osztályokkal szavaztak s mert a városi tribusokba osztották be őket. Appius Claudius mint censor Kr. e. 312-ben valamennyi tribust megnyitotta előttük, de már 8 évvel később Q. Fabius Maximus censor ismét visszaszorította őket a városi tribusokba; de mivel ennek daczára is betolakodtak a többi tribusokba, a Kr. e. 220-ik év censorai Fabius rendszabályát alkalmazták, a Kr. e.115-ik évben kelt lex Aemilia pedig egyszer s mindnekorra a városi tribusokra szorította beosztásukat. A nemességnek s a censoroknak azután volt rá gondjuk, hogy ez a rendelkezés az ellenkező törekvések (lex Sulpicia, Cornelia, Popiria, Manilia, Clodia, l. Lex alatt) daczára is fenmaradjon. Hivatalokra csak kivételesen jutottak s a szövetséges háborúig csupán szükség esetén katonáskodtak, akkor is alsóbbrendű szolgálatban. – 2. Magánjogi tekintetben volt ugyan commerciumuk, de ingenuus házasságát libertinával ignominiának tekintették. Fiaik sem örvendtek sokkal különb helyzetnek (bár a lex Terentia Kr. e. 189-ben szabad szülők gyermekeit már teljes jogú polgároknak nyilvánította) egész a köztársaság utolsó idejéig, a mikor már a libertinus fiát ingenuusnak vették. Fölszabadítójukkal szemben a libertinusok körülbelül a cliensség állapotába jutottak; nem csak a nevük, hanem temetkezőhelyük is közös volt; a l. volt ura részéről szükség esetén anyagi támogatásban részesült, de viszont vagyonának egy része, ha voltak is gyermekei, a patronust illette, valamint a gyámkodás is a l. neje és gyermekei fölött. A császárok egyes libertinusokat különös kegyben s magas kitüntetésekben részesítették. A lex Visellia (Kr. u. 23) csak olyanoknak adta meg a jus honorumot, kiknek a császár az aranygyűrű viselését (jus aureorum annulorum) megengedte. Vécsey, Institutiók 1902, 170 skk. ll. CS. JÓ.
