Lictor
Lictor főbb magistratusok szolgája, l. Fasces. A hatósági szolgák (apparitores) közt a lictorok a scribae és accensi után, de a viatores és praecfones előtt állottak, ámbár pl. a viatores quuestorii mind javadalom mind tekintély dolgában előttük voltak a lictoroknak. A fővároson kívül működő lictorokat valószinűleg mindenkor az illető tisztviselő nevezte ki hivatala tartamára a saját belátása szerint; a fővárosiak közül ellenben azok, kik a magistratusok mellé voltak adva (qui magistratibus apparebant), egy 3 decuriából álló testületet alkottak a decem primi vezetése alatt. Az első, a decuria lictoria consularis, 24 emberből állt a consulok szolgálatára, a másik két decuria, valószinüleg szintén 24–24 taggal, a 8 praetoréra. Külön decuriát alkottak a lictores curiatii, a kik áldozatoknál segédkeztek (decuria curiatia, quae sacris publicis apparet) a 30 curia képét viselték a jelentőségükben alászállott comitia curiatán (l. Comitia); valószinüleg ehhez a decuriához tartozott a flamen Dialisis (Kr. e. 42-től) a Vestalisok egy-egy lictora is. Különállt ezektől a lictores populares denuntiatores 1 decuriája a közjátékok kihirdetése végett a játékrendezők, különösen az Augustustól Kr. e. 7-ben behozott vicorum magistri szolgálatára. A lictorok, mint a magasabbrangú magistratusok iránti köteles tisztelet és engedelmesség élő jelképei, sohasem hiányozhattak a nyilvánosan föllépő magistratus mellől; egyesével lépdeltek előtte, helyet csináltak számára (summovere, plebem), tisztelgésre (annmadvertere) figyelmeztették a közönséget, körülállták a tribunalját s végrehajtották a magistratus szabta büntetéseket, egyideig a kivégzést is később a (tresviri capitules). Annak, a melyik közvetlenül a magistratus előtt lépdelt, l. proximus v. summus v. primus volt a neve; ez volt köztük a legfőbb. A városban togát, azon kívül és triumphuskor sagumot, temetéseken toga sordidát viseltek. Többnyire libertinusok voltak. L. Fasces. CS. JÓ.
